Mint mindenkinek, nekem is élénken él emlékeimben az a bizonyos „legkínosabb randi”. Elmesélem, hogy volt, jó? Január, mínusz 15, éjfél, épp jöttem el valami lovagtól, aki orvos, és értsem meg, hogy másnap műt, ki kell magát aludni. A bokáig érő hóban odabotorkáltam az autómhoz és… Befagyott a zár! Akkoriban ugyanis ilyen úri huncutságaim, mint távirányító még nem voltak. Próbálkoztam hát kinyitni a másik oldali zárat, de az is befagyott. Igyekeztem kreatívan felolvasztani, bár ilyesmit előtte még sosem csináltam. Lehelgettem, fújdogáltam és igen, mint tagadjam, a végén már térden állva nyalogattam is a nem túl jó ízű, ám annál hidegebb zárat, hiszen milyen ciki lenne felébreszteni az orvost aki, mint tudjuk, másnap műt. Ekkor már leginkább Mr. Beanre hasonlíthattam, a mozdulatok legalább is biztosan. Végül nem maradt más választásom, felzargattam az orvost, aki másnap műt, mert halálra fagyni mégsem akartam. Nem túl lelkesen, de lejött. Az orvos mármint. Aki másnap műt. Befújta a zárat jégoldóval. Semmi, meg se mozdult. Aztán a másik oldali zárat is. Az sem. Végül elszakadt nálam a cérna és elkezdtem az éjszaka közepén üvölteni az autómmal, hogy mekkora egy szemét, olyan, mint a pasik általában, mindig akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Az orvos, aki másnap műt, türelmesen megvárta, hogy befejezzem a kiabálást, majd jeges nyugalommal annyit mondott csak:
-         Ez nem a te autód. A tied kettővel arrébb parkol. A tied 2 ajtós. Ez négy ajtós. Nem tűnt fel?
...Mit mondhatnék?! A románc ezek után nem volt hosszú életű, de az biztos, hogy ma pontosan így éreztem magam, amikor megpróbáltam hasonló módszerrel ellopni a zöldséges autóját, akihez lerohantam padlizsánért e remek nyári ételhez. Lehet, hogy többé nem leszek nála törzsvevő???
[...] Bővebben!