A fehértejű keserűgombát csak keserűgombának nevezve ismerjük legtöbben. Megosztó gomba, van aki imádja, van aki egyáltalán nem kedveli. Az elkészítéséhez az étkezési javaslat, hogy csak sütve fogyasztható. Pikáns, picit csípős és kesernyés ízei is hozzátartoznak a gasztronómiai értékéhez. Állaga jó, kemény húsú, jól kezelhető gyűjtéskor is, szállításkor is, nem törik. Sajnos nem minden évben jelenik meg, de ha igen, akkor tömeges tud lenni. Június közepén, a nyárelő utolsó gombája. Azt szokták mondani, hogy amikor a keserűgomba jön, a vargánya megy. Így van ez normális években. Akik kedvelik, részben tepsiben sütik juhtúróval, szalonnával vagy serpenyőben zsírban, és mellé megy a szalonna, juhtúró és a hagyma. Előkészítésénél több módszer is van a csípős, keserű anyagok és ízek csökkentésére. Pl. a lemezek lekaparása, többször cserélt vízben áztatás. Van, aki szerint nem kell ilyesmi, inkább az a lényeg, hogy minél kevéssé és minél később vágjuk meg a gombát, hogy bent maradjon a keserű nedve. Az is kipróbálható, hogy a tönköt először meghagyva, azzal felefelé sütjük és úgy odamegy a keserűsége, és aztán vágjuk le.Én most csak megmosva, utolsó pillanatban levágva a tönköt tettem a serpenyőbe. Nem kapargattam le a tetejéről a barna foltokat, ha voltak is, és kolozsvári szalonnával sütöttem. Tálalásnál a hagyma újhagyma, esetleg lilahagyma fontos, és mellé mehet a juhtúró is, ha van. Nekem nem volt éppen, de kaptam egy fotót, amit legalulra beteszek. Finom, picit kesernyés, picit csípős ízei lettek. További keserűgombás bejegyzések, receptek
IDE
kattintva.