Az úgy volt, hogy szeptemberben elszakítottam a térdszalagom, és miután 5 hónapja sántítok, világossá vált, a műtétet nem fogom megúszni, a rehabilitáció szempontjából meg sajnos nem mindegy az ember hány kiló. Elhatároztam hát, hogy addig is fogyózok egy kicsit, ártani nem fog alapon.
Utálok fogyózni egyrészt, mert olyankor folyamatosan éhes vagyok, undok és depis, másrészt, mert amit ehetek, annak a nagy része nem finom, harmadrészt, mert nincs annál hervasztóbb, mint amikor nem eszel, de nem is fogysz. Mert az én esetemben általában ez van.
Fogyókúra előtt persze mindig jönnek a fogadkozások és nagy tervek. Hogy amíg diétázom kizárólag szuperegészséges, de finom ételeket eszem majd a vegán-smegán, mindenmentes, paleós, tököm tudja melyik palettáról a szokásos keksz-sajt-csoki háromszög helyett.
Ezt a csodás salátát is a „sohatöbbetnemnassolok” elhatározáson felbuzdulva készítettem. Rettentően ízlett és külön büszke voltam arra, hogy nem ettem mellé kenyérfélét, hiszen a kenyér diéta alatt a sátántól való, ahogy az köztudott.
Az egészséges vacsora csodás volt, tényleg, de aztán sajnos rám jött a „kívánhatnék”. Először csak elsétáltam a csokis fiókig, kinyitottam, és becsuktam. Ezt a műveletet megismételtem háromszor. A negyedik csokis fiókos kirándulás alkalmával aztán letörtem 2 sort a mogyorós Lindtből. Nem sokkal később aztán egy további sort. Idővel pár szem kekszet is elrágcsáltam, hiszen a mégse kenyér, ergo biztos nem hizlal. Végül az egészet lefojtottam egy bögre kakaóval.
Csodálkozik valaki ezek után, hogy nem fogyok???
[...] Bővebben!