Fogj kezet a termelővel! 10. rész
Egy dolog biztosan kiderült a kofák között töltött napjaink során: a Fehérvári úti piacon elvileg érvényben lévő szabály (alsó szinten a kereskedők, középen a termelők, felül a vendéglátóegységek) ellenőrzésének hiánya nem csak a vásárlók dolgát nehezíti meg, de frusztrációt okoz az árusok között is. Mi magunk számos - egymásnak ellentmondásos - tippet kaptunk a “nagybanizók” felismerésére: volt, aki azt mondta, sok mindent képtelenség termelni, így akinél túl sok fajta áru van, az biztos csak kereskedő; aztán volt, aki az ellenkezőjét mondta: muszáj több félét termelni, mert így minimalizálható a kár. Volt, aki az idős nénik ellen érvelt, és volt, aki csak bennük bízott.
Mi magunk már nem tudtuk, kinek higgyünk, ezért elmentünk a közeli Cserpes tejivóba  egy kis frissítőért és hogy megvitassuk a gondolatainkat. (Olvasd el A Cserpes tejhatalma című cikkünket is!)
Hogyan ismerhetőek fel vajon az igazi termelők? A friss gyümölcsök és zöldségek illatától távol igyekeztünk összegezni az elmúlt néhány nap tapasztalatait:
- Vannak árusok, akik panaszkodnak a vásárlók hiányáról. Szerintük az egyre nyíló szupermarketek, ahol olcsóbban lehet megvenni a (sokszor import) alapvető élelmiszereket, elviszik a vásárlókat a piacról.
- Vannak árusok, akik panaszkodnak, mert szerintük az emberek egyre kevésbé főznek és esznek otthon - ebből kifolyólag már nem vesznek a piacon több kilónyi árut, amivel felkészülnek a heti étkez(tet)ésekre.
- Vannak árusok, akik bevallották, hogy ők csak árulnak - hiszen a termelő éppen azt csinálja, termel és kint van a földjén -, de ők is igyekezték elmondani, amit tudnak a termékekről. Sokszor megadták a termelő telefonszámát is, hogy további információhoz juthassunk (így tett például az alábbi képen szereplő János is).
- Vannak árusok, akik szerint minden a legnagyobb rendben van, a vásárlók jönnek, az áruk szépek, nincs szükség reklámra.
A panaszkodókat a megelégedettektől egy fontos dolog választotta el: akik panaszkodtak, azok beszéltek a mezőgazdasági munka nehézségeiről, az időjárásról, a korán kelésről, a százazságról, a fagyokról. Azok, akik elégedettek, igyekeztek minél hamarabb lerázni minket.
Az alábbi konklúziót tudtuk levonni tehát: a valódi termelők szívesen beszélnek az áruikról (tette ezt például a fenti fotón szereplő Pál is), a munkájukról - akkor is, ha ez néha panaszkodás. Emellett pedig lehetnek még árulkodó jelek a "műtermelők" felismerésére, például:
- ha banánt, citromot, vagy egyéb oda nem illő terméket látsz az áruk között
- ha a termékek túlságosan ugyanolyanok, vagy túl "szépek" - a termelők általában nem kategorizálják a termékeiket nagyság vagy szépség alapján, a kereskedők azonban igen. Ha minden paprika ugyanolyan méretű, az annak a jele lehet, hogy a termékek például a nagybani piacról érkeztek
- ha mindig mindenből sok van az asztalon, amit gyanúsan nehéz lenne megtermelni egy kisebb gazdaságban;
- vagy ha minden héten változik, hogy mi van az asztalon.
Minderről egy termelőt is megkérdeztünk:

A fentiek persze csak gyors szűrők:  azt tudjuk nektek is javasolni, hogy beszélgessetek azzal, akitől vásároltok - legyen ez csak néhány kedves szó vagy egy kérdés valamelyik áruról -, és a szavaiból ki tudjátok majd szűrni, hogy milyen a viszonya a földdel, az árujával. Ha pedig van rá időtök, menjetek le a gazdaságba körülnézni! Reméljük, az alábbi történetek is segítenek nektek a saját “fehér listátok” elkészítésében!
Nektek is van titkos recepetek a termelők felismerésére, vagy van kedvenc termelőtök, akit bemutatnátok? Írjátok meg nekünk!
 

 
 
A Fogj kezet a termelővel! kampány a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával, a Zöld Forrás pályázat keretén belül valósul meg.