Úgy gondolom, hogy egyre inkább terjedőben vannak a szuvid készülékek a háztartásokban. Már okostelefon applikációval is beállíthatjuk őket, tehát csak ki kell választanunk az ételt, és beállítja a hozzávaló hőmérsékletet és időt, szóval egyre bolondbiztosabbá válik a technológia. A vákuumozható tasakok sem feltétlen kötelező kellékei immár a szuvidolásnak, sok gyártó készít jól záródó, főzésálló, olcsó, villámzáras, ziplock tasakokat. A tasakokat ugyan 100 °C+ garantálják, de ezeket én általában csak 70 °C-ig használom. Az ilyen tasakokat vízbemerítéses technikával légmentesítjük. Az immár majdnem két év alatt elég alaposan kiismertem a technológiát és majdhogynem napi szinten használom is. A fenti fogás tulajdonképpen felfogható egy újragondolt csirkepaprikásnak, főleg, hogy a hús szuvid technologiával készül. Ha elkészítitek, mindenképpen az Alemitta kék, vagy feketelábú csirkéjét ajánlom hozzá, ezzel lesz igazán jó íze és állaga, mert ez a comb igen alacsony hőmérsékleten készül, igaz 4 órán keresztül. Állagra feszes, de szaftos marad, szeleteléskor már-már azt hihetnők, hogy kemény, de a szájban szinte elomlik. Egyébként e csirkék egyik remek tulajdonsága ez. A mártás intenzív ízű, üdén kapros-paprikás, kissé füstös felhanggal. A sűrítést és a füstösséget sült pritamin/kápia adja, és pár evőkanál tejszín simítja le. A galuska esetében csak annyi a trükk, hogy én már csak tojássárgájából készítem, így egyáltalán nem lesz a gumis az állaga, azonkívül jobb íze, színe is lesz. A rolád készítése már némi ügyességet igényel, illetve szükséges még hozzá egy háztartások számára ismeretlen anyag, a transzglutamináz nevű enzim, röviden TG. Ez egy növényi és állati fehérje kötő/ragasztó enzim. Az ipar rengeteg mindenben használja, akit érdekel itt olvashat róla. Nem ördögtől való cucc, az emberi szervezetben is megtalálható ez az enzim. Mindenesetre a csúcskonyha is felfedezte magának, mert nagyon szépen formázott húsokat, növényi burgereket, ami nem esik szét atomjaira, lehet a segítségével készíteni. Beszerzése nem egyszerű, a tárolása pedig végképp nem és sokáig sem tárolható, ráadásul nem túl olcsó. Felbontás után oxigéntől elzárva hideg helyen kell tárolni. Én kis vákuum tasakokba porciózom, majd vissza a dobozába és a mélyhűtőben tárolom. Gondolom, mindezek után nem csináltam senkinek túl nagy kedvet a beszerzéséhez, azonban remélem, van még pár olyan elvetemült gasztro-gaz(Fickó), mint én. :)
[...] Bővebben!