az villant át az agyamon, amíg álltam a csodálatos fánk formájú kekszeim fölött úgy próbálván exponálni, hogy az exponálós ujjam tejes volt, hogy az a k tej a bögrében tuti ki fog borulni. és télleg. a gondolás befejztével azonos pillanatban a derítőm eldőlt és kiborította a tejet, bele a gárnitúra textiljébe. gondolom én, mert még nem néztem meg, nehogy felidegesítsem magam. a philadelphia csokis változatát még Viki fedezte fel a nyáron, magamtól soha nem jutott volna eszembe megvenni. mert mesesajt [ Tovább → ]