Két fájdalomra ébredéssel, egyszer gyógyszer bevétellel, úgy, hogy tegnap konkrétan egész nap aludtam, végigalszom az éjszakát.Reggel is gyógyszerrel kezdek. Mert még mindig sajog. A duzzanat nagy része leapadt, szépen dolgozik az antibiotikum.Időben elkészülök és indulok: lassan megyek, a sok fájdalomcsillapító kicsit elnyom, nem árt az óvatosság.Nehezen (nagyon nehezen) bírom a munkanapot. Az anyák napi próbán megint sírok. Ez a záró dal, itt már végképp nem bírom a könnyeimet visszatartani.Egy kislány utána megkérdezi, miért sírtam. Mer hiányzik az anyukám...Vissza kell mennem a fogorvoshoz. Amikor tolatok ki a parkolóból, érzem: a fék megint nem százas. Lassan megyek. Csak a központig kocsizok: a fék forró...Fogorvos: minden rendben, csütörtökön is vissza kell mennem.Parkoló. Várok, hadd hűljön még a fék, aztán vészvillogóval, lassan, nagyon lassan lecsordogálok a szerelőhöz. Megvan a gond, ott hagyom az autót. M. lejön értem kocsival. Most nagyon jólesett, hogy nem gyalogolnom kellett hazáig.Megírom a cikket a tankerületi újságba.Újabb fájdalomcsillapító. Sajnos még nagyon kell. Aztán ágyban fekve megnéztem egy filmet.Hívott húgom és keresztanyum, érdeklődtek, hogy vagyok, ez is jólesett.Itthon szalad minden: vasalnom kéne, elpakolnom, amit még anyutól áthoztam, egyebek, de most ráér.(Tudom, hogy nagyon nehéz mostanában velem, azt is, hogy másnak is nehéz. Mindenkinek hálásan köszönöm a türelmét.)