Hallott már erről az ételről valaki? Mert én eddig még sosem. A pinteresten találtam, és hamarosan el is készítettem. Kicsit változtattam rajta, mert nem használok csilit az erőssége miatt. Karfiolt már főztem levesnek, rakott ételként tálaltam, sütöttem serpenyőben, és alkotórésze lett a sült vegyes zöldségnek. Tettem a csicsókás lepénykébe, és magában is készült belőle lepény. Már idén is raktam el télire. Azt hiszem, hamarosan összegyűjtöm a karfiolos receptjeimet. Most döbbenek rá, hogy mennyi van, de a "tábornok módra" még hiányzott.Hozzávalók:1 karfiol2 evőkanál olaj2 teáskanál keményítő1-2 evőkanál szójaszósz(4-6, magot tartalmazó csilipaprika)1 szál apróra vágott újhagyma1 pritamin paprika apróra vágva5 dkg pirított szezámmag1 evőkanál őrölt piros paprikaElkészítés: A karfiolt rózsáira szedjük, és szárral lefelé fordítva elhelyezzük egy akkora lábosban, amelyben éppen belefér. Sós, forró vízben gőzöljük 5 percig, hogy ne főjön meg, csak ropogós maradjon. Kiszedjük, és hűlni hagyjuk. Egy kis tálban összekeverjük az olajat, a keményítőt, a paprika kockákat és a szójaszószt. Megkenegetjük vele a karfiolrózsákat, és rászórjuk a kevés olajon megpirított szezámmagot. Végül a hagymadarabokat is. 180 fokon 20-30 perc alatt készre sütjük, majd összeforgatjuk az őrölt paprikával.
Kis változtatásokat hajtottam végre csak az eredeti recepthez képest, ami itt található.Bibliás elmélkedés:Biztos vagyok benne, hogy a mai világban már nagyon kevesen akarnak háborút. Tanultunk történelmet, és látjuk, hogy a kisember csak áldozat lehet, akár a támadó, akár a védekező oldalon áll. Meghalni, megnyomorodni ő fog, mert a hadseregek vezetői, az ezredesek, tábornokok már nem mennek ki a harctérre, mint évszázadokkal ezelőtt, amikor egy csata szinte meg volt koreografálva. A király ment elől, és mindenki őt védte. A lőfegyverek megjelenésével párhuzamosan azonban eltűntek, és ma már kényelmes, jól hűtött-fűtött irodáikból adják ki a parancsokat. Az anyák és feleségek pedig sírhatnak a fiaik, férjeik után.
Sok mindent másként gondolok én is, mint lobbanékony ifjú koromban. Akkor mélyen megvetettük Görgey Artúrt, amiért letette a fegyvert az oroszok előtt. Áruló! Ma már árnyaltabban fogalmaznék, mert sok százezer magyar honvéd megmenekült. Aztán a magyar furfang, a jó szerencse, de inkább Isten segítsége miatt 1867-ben a kiegyezés is megindulhatott az osztrákokkal, és hamarosan majdnem lehagytuk őket.
1956-ot is másként látom már. Akkor nagyon haragudtak a szüleink a nyugati országokra, amiért nem segítettek nekünk leverni az szovjeteket. Ma már nem bánom, Megmenekült több (száz)ezer magyar fiatal, aztán a magyar furfang, a jó szerencse, de inkább Isten segítsége miatt fokozatosan lazult a béklyó, és végül jobban éltünk, mint az elnyomóink. Majd a világtörténelem fordult egyet, és hirtelen szabadok lettünk. Habár Antal József miniszterelnöknek az volt a véleménye, hogy "Kimentek a tankok, bejöttek a bankok."Egy ismerősöm 2 millió forint kölcsönt vett fel, és most már 11 millióval tartozik, mert nem mindig tud időben fizetni.
Ez az ének legyen egy imádság a békéért! Minden tekintetben.Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy,Ki nem örül, ha látja, hogy forr viszály, harag.Ó, add, szent Szeretet, Bárhol háború dúlna,Békéljenek meg újra a harcoló felek!Ébressz józan belátást, hol indulat vakít,