Nagyon vártuk!Aki tudott eljött! Aki nem, az bánhatja, mert egy remek rendezvény volt!Nagyon sokan árultuk a csilis termékeket, szószokat, paprikákat, csilivel készült finomságokat.Én igyekeztem a tavalyi helyemre menni, sikerült is helyet kapnom, hiszen hatra érkeztem. Kipakoltam, kicsit körbejártam, nézelődtem, mert amikor nincs még vásárló, megtehettem.Számomra, sajnos a programok csak "elvi jelentőségűek" voltak, mert semmit nem láttam belőle, így nem tudok beszámolni. Hja, ha az ember egyedül megy, akkor nincs kóricálás, mászkálás!De a végére beszúrom az eseményről készült videót, azon legalább elmeséli Nagy Gábor!Élményem azért volt!A vásárlók között megláttam egy ifjú hölgyet. Istenem, de ismerős! Honnan ismerem??? Törtem a fejem, nem jöttem rá. Tipikusan az a szituáció volt, amikor tudod, hogy van egy helyzet, amikor biztosan tudnád kicsoda az illető, de most más helyzetben látod... A bolti pénztárost az ember a bolt egyenruhájában ismeri, még ha köszönő viszonyban is vannak, és az utcán nem tudja hova tenni. Aztán úgy döntöttem, hogy a fiam baráti körébe tartozik, talán az esküvőjéről ismerem... Amikor harmadszor elsétált a sátram előtt és nem jöttem rá, odamentem hozzá.- Ne haragudjon, mondja már meg, hogy honnan ismerem? - kérdeztem.A leányzó elmosolyodott:- Ha látta a Séfek séfét...- Barbi! - kaptam gondolatban a fejemhez! Hát persze. Ha a fekete sávos séfkabátban jött volna Nagymarosra Pálfi Barbara, nem kellett volna törnöm az agyamat, hiszen láttam a Séfek séfét, és kétszer megnéztem az ismétlést is (az eddig itthon ment legjobb főzős műsor volt).Majdnem sötétedésig maradtam. Jó volt, remélem jövőre is el tudok jönni!