Nem vagyok nagy süteménygyártó - a tartalmas levesek, sültek, halak készítése inkább az én világom - de nem térhetünk ki a kihívások elől. A legutóbbi próbálkozás eredménye látható itt: a leveles tészta pekándiós töltelékkel.

 
Ennek a roppant finom csemegének az a története, hogy ahol nyaralni szoktunk, a szupermarketben minden nap vettünk valami friss süteményt. A kedvencünk a pekándiós volt, de mindig ez fogyott el a leghamarabb, sokszor már nem is kaptunk. Ekkor fogadtam meg, hogy idehaza rekonstruálom a receptet és megsütöm. (A dolog pikantériája, hogy ott nem kaptam pekándiót - viszont idehaza be tudtam szerezni pár zacskóval, időnként kapható.)

Azt már tudom, hogy a leveles tészta a háziasszonyok barátja. Sokszor használom, ha gyorsan kell valamilyen desszertet alkotni. Ezúttal másik barátunk, a Google nem tudott segíteni a recept tekintetében, így nekem kellett megalkotnom és miután frenetikus sikert aratott, ezennel közkinccsé is teszem az elfoglalt háziasszonyok és -emberek kedvéért.
Megpirítottam egy 15 dekás zacskónyi pekándiót szárazon. A töltelékhez 15 deka virágmézet, 2 evőkanál cukrot és 6 deka vajat, valamint egy csomag vaniliás cukrot óvatosan felmelegítettem, majd beleszórtam a pekándió nagy részét darabosra vagdosva -  kivéve néhány szép egész szemet díszítésre és nassolásra. A pekándiótól mindig el vagyok ragadtatva - olyan különleges formája van, na meg nekünk olyan egzotikus... Pár percig összefőztem, majd hűlni hagytam a tölteléket.

Kitekertem egy előre kinyújtott leveles tészta-tekercset, és régimódi derelyevágómmal hat négyzetre vágtam, ezeket gyorsan rá is raktam egy sütőpapírral kibélelt sütőlapra. Rá egy-egy jó kanálnyi töltelék került és a tészta másik felét ráhajtva csinos háromszögeket kaptam. Megkentem egy felvert tojással, pekándió-szemmel díszítettem és már mehetett is be a tepsi a 180 fokra előmelegített sütőbe.

 

Itt 20 percet töltött, aztán kivettem, kissé hűlni hagytam és tálra rendeztem. (A kimaradt kihűlt töltelékből gyúrt golyócskákon közben összevesztek a kóstolók.)
Az a helyzet, hogy finomabb lett, mint amit a nyaraláskor ettünk...