Gondolkodtam rajta, hogy diós non plus ultrának nevezzem-e, mert végül is nagyon hasonló, csak dió került a tésztába is, a habba is.A konfirmálásra készült egyik süti. Ez még pünkösdben volt, s akkor bizony igencsak meleg napok jártak ránk. Nagy fejtörést okoztak a sütik, mert a hűtő amúgy is tömve volt, igyekeztem mindent bemenekíteni, de a sütiknek -nem hogy 6 félének, de egynek sem- nem jutott hely odabent. Így néhány nem krémes-habos süti is felkerült az elkészítendők listájára.Ez volt egyikük:Hozzávalók:A tésztához:30 dkg lisztkanálhegynyi szódabikarbóna15 dkg zsír10 dkg darált dió3 tojássárga
csipet só1 evőkanál tejfölA habhoz:3 tojásfehérjecsipet só20 dkg cukor20 dkg darált dió2 csomag vaníliás cukor1 citrom lereszelt héja+ lekvár összerakniÍgy készült:A tésztához a lisztet, szódabikarbónát, sót elmorzsoltam a zsírral, dióval, majd hozzáadtam a tojások sárgáját és tejfölt, összegyúrtam.1-2 órát pihentettem a tésztát.Vékonyra nyújtottam, apró korongokat szaggattam belőle, tepsibe rakosgattam.
A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Hozzákevertem a diót, vaníliás cukrot, citromhéjat.Habzsákból minden korongra kis csókot nyomtam.180 fokos sütőben addig sütöttem, míg pirulni kezdett.Mikor kihűltek, kettesével lekvárral összeragasztottam. Fekete ribizlit használtam.
Ami fejtörést okozott, hogy tegyek, ne tegyek cukrot a tésztába. Végül úgy döntöttem, nem teszek, mert e lekvár és hab is édes. De legközelebb legalább egy evőkanál porcukor kerülne bele. Bár ha édesebb lekvárt használok, nem tűnik fel a hiánya. Egyébként is csak nekem tűnt fel, Húgaimnak különösen ízlett úgy, ahogy volt.A hab pedig szűkösen volt elég, az utolsó néhány korongra nem is jutott. De ezek is megsültek, s kaptak egy-egy habos párt.