Lehet én vagyok az egyetlen blogberkekben, aki még nem készítette el ezt a leginkább csokis pöfetegnek nevezett süteményt:-)Nagyon sok blogon láttam már, s bármennyire érdekesnek, szépnek, finomnak találtam, mégsem került sosem a kilométeres hosszúságú elkészítendők listájának élére. Most egy magazinban láttam meg (Príma Konyha Magazin, 2006. július), s a receptnél kinyitva ott is hagytam, hogy kéznél legyen.Nem véletlen, hogy megint ebből a magazinból sütök, ugyanis fogtam magam, s átnéztem az egészet. Ez volt egyik kedvencem, rengeteg van belőle. Meg másféléből is. Egy ideje viszont visszafogtam a vásárlásukat, mivel lassan nem tudom hova tenni őket, másfelől meg alig sütök-főzök belőlük. Így rábeszéltem magam, csak akkor veszek újabbakat, ha a meglévőket kiveséztem. El fog tartani egy pár évig:-)))Vissza a sütihez. Szép lett, finom lett, én meg meglehetősen szerény:-)Hozzávalók:20 dkg étcsokoládé15 dkg margarin25 dkg barna cukor4 tojás2 csomag vaníliás cukor1 csomag sütőpor1 mokkáskanál só40 dkg liszt1 púpos evőkanál kakaóporcukor beforgatniÍgy készült:A margarint a feldarabolt csokival mikróban felolvasztottam. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a többi hozzávalót.Alaposan átkevertem. Egy sűrű, ragacsos massza lett. Tartottam tőle, hogy lehet ebből majd gömböt formálni, de lehetett!A leírás szerint legalább 4 órát hűtőben kell pihentetni. Nekem ebből 2 lett, de így is megszilárdult annyira, hogy szépen lehetett formálni. Tehát diónyi gömböket formáltam belőle, porcukorba meghempergettem, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.
180 fokon megsütöttem. Nem tudtam eldönteni, mikor lehet megsültnek nyilvánítani. Úgy tettem próbát, hogy megnyomtam a süti tetejét. Ha már nem volt puha, kivettem.3 tepsivel lett ebből a mennyiségből.Sülés előttSülés utánIgazán finomak lettek, kihűlés után jó roppanósak. Nem tudom, hogy később meg fog-e puhulni, de szerintem nem is fogjuk megtudni:-)A kis virág a kék meténg, amelyik ilyentájt virágzik, és nagyon szép, örökzöld talajtakaró. Három év alatt annyira belepte a virágoskertet, hogy már a kritikus helyeken
irtani kell, be ne nőjön mindent.