Nagy útra készült ez a süti. Tervezett, mégis kényszerű út volt ez. Ha segíteni nem is tudtunk, de lelkiismeretünknek jót tett. Nagymamámat látogattuk meg, aki egyetlen élő elődünk. A mindig sürgő-forgó, még szusszanás közben is valamit matató Mama most kénytelen pihenni. Már alig ismert meg, de aztán összekapart valamit összekuszálódott emlékeiből, s kérdezgetett, a jelent és múltat összemosva. De a gondoskodás, féltés megmaradt: ránk kötötte, ha hazaérkezünk, telefonáljunk.Vízvári Mariska szakácskönyvében jelöltem be ezt a receptet nem éppen mostanság. Egyszerű sütemény ez, de úgy gondoltam, út közben jó lesz rágcsálni. Jó is volt.Hozzávalók:60 dkg liszt25 dkg zsírcsipet só2 dl házi tej3 dkg élesztő2 teáskanál cukor1 evőkanál tejföllekvár töltenivaníliás porcukor beforgatniÍgy készült:A meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.A lisztet, sót elmorzsoltam a zsírral, hozzáadtam az élesztős tejet. Összegyúrtam, majd egy evőkanál tejfölt is adtam hozzá, mert keménynek találtam a tésztát. Megdagasztottam.Egy órányi pihenés után lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, nagy pogácsaszaggatóval kiszúrtam. 1-1 teáskanál lekvárt tettem a közepére, összehajtottam, kissé lenyomkodtam a széleket.
Tepsibe rakosgattam, 180 fokon világosra sütöttem.Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam a sütiket. Azaz ezt a műveletet leányzóm végezte, Ő pakolta tálra a sütiket, s ezt a fotót is Ő készítette:Meg is kérdezte, hogy majd megírom-e, hogy Ő művelte mindezt. Naná:-) Szereti bezsebelni a dicséreteket:-)