Kelt tésztát nem emlékszem, mikor készítettem recept után. Mérni is csak azóta mérem a belevalókat, mióta rám jött ez a hóbort. Mármint hogy ország-világ elé tárjam konyhai ténykedéseim eredményeit. Anyukám előtt sem láttam soha receptes könyvet, mikor kalácsot, buktát, aranygaluskát, vagy bármi más élesztőset sütött.Most változtattam ezen. Megtetszett egy fotó, s nem úgy tettem, mint egyébként, hogy a kiragadott lényeg alapján megalkottam a saját verziómat. Erőt vettem magamon, s tartottam magam a leíráshoz. Majdnem betűről betűre:-)Hozzávalók:1 kg liszt4 dkg élesztő4-5 dl tejcsapott teáskanál só3 evőkanál cukor2 egész tojás10 dkg vajszilvalekvár, birsalmasajt tölteniA tetejére:1 tojás2-3 evőkanál cukros darált dióÍgy kézsült:3 dl meleg tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.A liszthez adtam a sót, többi cukrot, összevegyítettem. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy inkább kemény, mint lágy legyen a tészta. Végül az olvasztott vajat is beledagasztottam.
Letakarva hagytam megkelni.Mikor megkelt, deszkára borítottam. Egyenlő részekre osztottam, 7 gombóc sikeredett. Mindegyiket kerekre, vékonyra nyújtottam, 8-ba vágtam. Házi szilvalekvárral, illetve birsalmasajttal töltöttem. Feltekertem, meghajlítottam, tepsibe tettem.Felvert tojással megkentem, cukros dióval beszórtam, 180 fokon pirosra sütöttem.(Recept forrása: Receptözön, 2013/3.)Jó állagú tészta lett belőle, s a kevés cukor ellenére sem hiányzik belőle az édes íz. Igaz, a töltelék is édes, meg a tetején is van egy kevés. A szilvalekváros ízlett jobban, ami már azért sem csoda, mert nálam messze veri bármelyik csodalekvárt. Az az igazi, üstben, nagyon kevés cukorral, jó sűrűre főzött fajta. Ez olyan volt. A saját tartalékomat nemrég elfogyasztottam, de kaptam utánpótlást Nővéremtől és Anyósomtól is. Így süthetek még parasztkiflit:-)