8 napot töltöttem Izraelben, főleg Tel-Avivben. Imádom ezt a várost, ahogy vegyíti a Közel-Keletet és Európát.
A felhőkarcolók alatt régi, lepukkant házak. Jaffo óvárosa egy török negyed, majd átkerülünk Neve Tzedekbe, egy francia kisvárosba. Nem messze onnan húzódik az amerikai negyed. Vagy ott van a Suk Karmel (Karmel piac) alatt a jemeni negyed, amit a valaha a jemeni zsidók építettek, és számomra leginkább egy olasz kisvárost juttat eszembe.
És persze ott a tengerpart, ami mindig fantasztikus.
A lányom most egy igazi gasztrotúrát szervezett nekem, izraeli, olasz, marokkói ételekkel éttermekben és a saját konyhájában. Egyik jobb volt mint a másik. Néhány receptet majd megpróbálok lemásolni a következő hetekben.
Ebben már azért is nagyon jó a lányom, mert maga is szakácsként dolgozik egy igen kedves helyen, a Tofat Szfarim nevű könyves kávézóban, aminek a magyar neve Könyvkukac. Újabb és újabb ötletekkel áll elő, amit a kollegái és a vendégek is nagyra értékelnek. Nagyon büszke vagyok rá, mert mégiscsak tőlem kezdett főzni tanulni, de ma már ezerszer túlszárnyal engem. Ha Tel-Avivben jártok, feltétlenül látogassátok meg ezt a helyet.
Például ilyeneket süt: török acme zsemle kisebb pesztos olivabogyós változata.

Most csak egy képes beszámolót mutatok, hogy legalább én is emlékezzem.
Első nap Orsi saját készítésű marokkói töltött paprikával várt. Kaliforniai paprika, lencsés rizzsel töltve. Jajjj, nagyon, nagyon jó.
Egy valódi marokkói zsidó étteremben voltunk, ahol sokféle tagine van, elég nehéz választani. Én fűszeres halat rendeltem, de az igazi a marhagombócos tagine volt. Ami még elképesztően finom, az a kuszkuszuk, amit párolt zöldségekkel tálalnak. Életemben nem ettem még ilyen finom kuszkuszt.
Egyik délután Neve Tzedekben Tel-Aviv legjobb fagyizójában ettünk elképesztő fagylaltokat. Én passion fruit, és gesztenyéset, a lányom mentás csoki, pisztáciát.

 
Tavaly már kipróbáltam milyen is az igazi humusz, aminek itthon csak az árnyékával találkozunk. De most megkóstoltam a maszbachát , ami kuszkusz egész csicseriborsóval, és ez talán még jobban elvarázsolt. Muszáj itthon is majd kipróbálnom!

Az egész gasztrotúra, és talán az életem legeslegjobb ételét egy izraeli olasz vendéglőjében ettük. Nem tudok neki rendes nevet találni, a lényeg az, hogy mindenféle tengeri herkentyű, hallal egy serpenyőben összesütve, párolva. Még most is könnybe lábad a szemem, hogy mennyire finom volt. Elötte bélszíncarpaccio, utána kecsketejes pannacotta, mellé meg ajándékba az elején és a végén egy whisky. Ide még vissza kell mennem!


Egy hétköznapi vacsoraként a lányom grillezett padlizsánt, nem is tudom mivel, de majd megtudom, és akkor utánzom.

 Szombat reggel egy igazi jemeni sabeszi reggelit hoztak nekünk házhoz. Dzsachnun egy tésztatekercs, amit a sütőben főznek meg. Mellé reszelt paradicsom, és valam finom szósz.

Utolsó előtti napon Ceasarea-ban jártunk, ami egy gyönyörű római kori város, vagyis a romjai. A tenger itt olyan kék, hogy ilyen nincs is.

Egy ottani étteremben ropogós, vagy grillezett articsókát ettünk. Ez az a zöldség, amit imádok, de itthon nem nagyon találkozok vele. De azért a vejem Ruben szendvicsét és a lányom fish and chips-ét is megkóstoltam.

Utolsó nap már „csak” két dolgot ettünk, ittunk. A Old Jaffoi bolhapiacnál, friss gyümölcsökből présel gyümölcslevet, mangóból, sárgadinnyéből, narancsból. Annyira frissítő, de laktató is. Édes, és gyümölcsös, hogy ezt most a kánikulában visszasírom.

Búcsúebéd egy közeli kávézóban, az Alma Cafében, ami Steiner Kristófnak is a kedvenc helye, az izraeli klasszikust, a saksukát ettük, ami természetesen vegán változtatban is kapható.

Ennek kapcsán nem tudok nem kihagyni egy megjegyzést. Itthon elég nagy csalódás nekem, hogy még a jobb helyeken is mennyire szegényes a vega választék, a vegánról nem is beszélve. Pedig nem csak a vegák, vegánok ennének ilyen ételeket. Hanem az olyan ritkán húsevők, mint én, vagy bárki más, aki néha húsmentesen szeretne enni.
Az egész hetes gasztronómiai városnézést egy arab kávéval fejeztük be amit kardamommal együtt föznek. Na, ezt is meg kell tanulnom elkészíteni, majd keresek hozzá megfelelő kávét.

Tudom, nagyon jó dolgom van, teljesen el voltam kényeztetve. Vissza kell menni, nincs mese!