Uborkaszezon van, főzzünk vele! Az uborkára feltehetően a kolostorok és a főurak kertjeiben figyelt fel a parasztság hazánkban – így kezdték egyre többen, egyre nagyobb számban termeszteni. A legfontosabb magyarországi termőtáj Nagykőrös és Kecskemét vidéke volt, innen tartósított formában szekereken vitték a városi – például a pesti – piacokra. A vasút megjelenésével (1853: Cegléd-Szeged útvonal) még inkább fellendült az uborkatermesztés, hiszen könnyebb volt szállítani az eladásra kínált terményt. Bár Trianon után több piacot elvesztett a kecskeméti régió, továbbra is megérte uborkával foglalkozni: a konzervgyártásnak köszönhetően feldolgozott formában tudták eladni a zöldséget. A kereslet nagyságát jelzi, hogy a két világháború között az uborka a második helyen állt Magyarország zöldségexportjában, a hagyma után.Ma a fürtös-, a saláta- és a kígyóuborka közül utóbbi a legnépszerűbb itthon, hiszen ezt télen-nyáron lehet kapni. A fürtöst csak kovászoláshoz, savanyításhoz használjuk, a salátauborka pedig a nyár nagy slágere. Mindhárom változat főnyeremény a hőségben (vásárláskor arra ügyeljünk, hogy a zöldség feszes legyen és ne legyen sárgás elszíneződés rajta), készülhet belőle saláta, előétel, főétel és még ital is. Akár régi receptek szerint!A Pesti Hírlap szakácskönyve (1930-as évek) salátaként vagy hideg ízelítőnek ajánlja a paradicsommal töltött uborkát. Ehhez az uborkát meghámozzuk, félbevágjuk, a közepét kivájjuk. Leforrázzuk, majd lecsurgatjuk és ecettel, illetve olajjal meglocsoljuk, borsot őrölünk rá. Egy paradicsomot feldarabolunk és egy kis olajon megfuttatjuk – tárkonnyal, petrezselyemmel, borssal ízesítjük, ízlés szerint cukrozhatjuk is. Végül összeállítjuk az ételt: salátalevélre rátesszük az uborkát, amit megtöltünk a paradicsommal. Egy másik recept töltelékként tejföllel elkevert majonézt ír, melybe apróra vágott főtt krumplit, főtt tojást és sonkát kevertünk. Hidegen tálaljuk. Móra Ferencné 1928-as változata viszont már melegen került az asztalra: a kettévágott, kivájt és leforrázott uborkát disznóhús, rizs, zsír, bors, só és egy kevés liszt keverékével töltjük, leöntjük olvasztott vajjal és tejföllel, a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, majd megsütjük.De az uborka, kovászolt formában ízesítő is lehet. Újházy Ede óta tudjuk például, hogy frissítően savanykás íze illik az alkohol mellé: az „Újházy-fröccs” titka az, hogy szóda helyett kovászos uborka levével készül. Magyar Elek 1939-es szakácskönyvében a tökfőzelék savanyításakor jön a képbe a kovászos uborka, mint írja, „savanykás aludtejjel vagy kovászos uborka levével föleresztve, avagy egyszerűen paprikásan, tejfölösen” készíthetjük ezt az ételt. És ha már főzelék, Csáky Sándor 1929-es könyvében így szól Podruzsik Béla uborkás receptje:„egy-két kisebb kovászos ugorkát meghámozunk és vékony szeletekre vágunk. Zsírral világos rántást készítünk, beleadunk kevés finomra vágott hagymát, zöldpetrezselymet és kaprot, ha egy keveset pirult, feleresztjük levessel vagy vízzel, sót, törött borsot adunk bele és jól elkeverjük. Ha egy ideig forrt, beleadjuk az ugorkát, kevés tejfelt és a szeletekre vágott főtt burgonyát.”Ez a ma már szokatlan húzás a legegyszerűbb ételt is feldobja, az igazán puritán krumplifőzelék ínyencséggé változik tőle. Csombor-fortély: a kapor mellett nagyon illik az ételhez az uborka elmaradhatatlan társa, a csombor (borsikafű). Ha éppen egyik sincs otthon, használhatunk tárkonyt, lestyánt is. (Akik nem szeretnek zsírral főzni, vajjal készítsék, szép krémes lesz tőle a főzelék.)