Az idei évben szeretném megmutatni, hogy mindenkinek fontos lehet egy-egy régi íz – azoknak is, akiket nem feltétlenül, vagy nem csak erről az oldalukról ismerünk. Elsőként a Két cica konyhája blog szerzőjét, Bezselics Ildikót kérdeztem erről, akinél a házias, „újragondolatlan” receptek ugyanúgy helyet kapnak, mint a modern ételek. A válaszaiból is ez látható, elképesztően izgalmas, mégis hagyományos ízeket idézett fel:Melyik a kedvenc családi ételed?Az anyai nagymamám nyári töltött paprikája zöldfűszerekkel és mézzel, a másik pedig az apai nagymamám leheletvékony, ropogós tökös-mákos rétese.Melyik a legrégibb szakácskönyved?Bezselics Ildikó(kép: https://www.facebook.com/ketcicakonyhaja/)A régi, klasszikus szakácskönyvek (Zilahy Ágnes, Dobos, Czifray) csak utánnyomott kiadásban vannak a birtokomban. Valójában a legrégebbi szakácskönyvem egy 1972-es kiadású Horváth Ilona :-).Egy recept, amit továbbörökítenél:Kettő van: egy csicseriborsó ragu spenóttal, kölessel, sütőtökkel és mogyoróval, a másik egy citromos túrótorta saját készítésű citromhéj-kompóttal ízesítve, vékony habcsókréteggel a tetején.+1: Mi a kedvenc alapanyagod?Az abszolút kedvenc alapanyagom a spenót. Kisgyerek korom óta mindent szeretek, ami spenóttal készül (és általában a zöld ételeket). Legjobban persze magában kedvelem, így évről évre születik egy új spenótfőzelék recept, most éppen kakukkfűvel, juhsajttal és kölessel sűrítve.Az utolsó kérdést már azzal a szándékkal tettem fel, hogy ez alapján keresek régi receptet. Nem volt könnyű választani! Szívem szerint a 19. századi, 20. század eleji magyar konyha nagy kedvencét, a fűlevest választottam volna, amiben mindenféle tavaszi zöldek főttek: turbolya, spenót, salátalevél, metélőhagyma… de ezt már sokszor idéztem. Izgalmasnak találtam a csáktornyai Zrínyi-udvar 1600-as évekből származó szakácskönyvének egy részletét is. Eszerint le kell forrázni a spenótot, majd leszűrni, összevagdalni a spenótot, és hússal összekeverve főzni egy keveset. Gyömbérrel és borssal ízesítették. A hús lehetett marha, de „bárányhússal, szalonnával, disznóorjával azonképpen megfőzhetni.” Egy évszázaddal korábban a vajon párolt spenótot ribizlivel és mézzel kínálták — ez is jól hangzik!A befutó az egyik kedvenc régi újságomban, a prágai Magyar Hírlap mellékleteként megjelenő Nagyasszony című lapban jelent meg, az 1930-as években:„Minden személyre egy tojást számítunk és annyi csésze nagyságú formát vajjal kikenünk, s egy tojást ütünk bele. A formában levő üres helyet megtöltjük spenótpürével, vagdalt sonkával, melyet reszelt sajttal és tejfellel vegyítünk el. Forró vizes lábasba állítjuk, befedjük, és 10-15 percig gőzöljük. Kiborítjuk és meleg hollandi szószt vagy paradicsommártást adunk hozzá.”