a szokásosnak is mondható 2 napos Csepel-szigeti biciklitúránk mélypontja valahogy mindig a 2. reggelre jön el (valahogy), és marad is velünk rendszerint Ráckevéig (itt az első HÉV-megálló útközben). a ráckevei szabadstrandig most is elküzdöttük magunkat, aztán elterültünk a a parton, megvitattuk a kerékpárra ülés nélküli hazajutás minden opcióját, aztán HÉV. útközben folyamatosan azt mantráztam, hogy ma még megsütöm a kalácsot és ki is takarítok, miközben rendkívül megértő barátim a következő sörünk helyszínét beszéltek meg, szarva az én másnapi világhírűvé válásomra és [ Tovább → ]