Szerelem a homeopátia szemszögéből

  • 2018.07.03.
  • 4

Rendkívül izgalmas szempontokat vet föl a Mi vagy nekem? – Mi vagyok neked? Szerelmi álmok és gyötrő hétköznapok című könyvében Bóna László.
Vajon miért jár a boldogság nyomában a gyötrődés? Hogyan tekintsünk a szerelemre?  Az "Én a tiéd, Te az enyém" egységélménye után átéljük az elkülönülést. Ezt az időszakot a "Se veled, se nélküled", a "Jobbat érdemelsz", az "Elég vagyok-e neked?" kételyei jellemzik. Amíg nem értjük meg, hogy a szerelem nem föltétlenül állandó boldogságérzés, örökké csalódni fogunk... 
„Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő meg a férfit.” - idézhetnénk Karinthy Frigyest. És valóban, szerelemről való gondolkodásunkat szinte a mai napig meghatározza egy felületesen értelmezett ókori görög, platóni gondolkodás, miszerint az istenek bosszúból az egységes embert kettévágták, legyen belőle egy férfi fél és egy női fél. Ezért van az, hogy a férfi állandóan keresi a női párját, és a nő állandóan keresi a férfi párját, mert a kettő egymással csak akkor lesz egy egész újra, ha megtalálja a tökéletesen hozzá illő másik felét... A szerző szerint ezt a görög gondolatot mind a mai napig nyögjük.
Hát akkor hogyan élhetjük meg az egységet? "Ha egy férfi és nő úgy ápolja a kapcsolatát, mint egy élőlényt, mint egy növényt, ha minden életfolyamatot megélnek a kapcsolatukban, akkor valójában így élik meg az egységet. Az egységet nem lehet egy lezárt beteljesedett állapotban megélni. Épp ez a paradoxon. Ha az ember erre vágyik, csalódik és mindig elveszti az egységet. Rá kell jönnie, hogy a teljességgel való egységet csak az újabb és újabb kört leíró folytonos átalakulásban lehet megélni. Melynek mindig része az egység elvesztése is." – idézem a  kötetből, amely homeopátiás beavatás a párkapcsolat rejtelmeibe, és egyben izgalmas kultúrtörténeti, spirituális kalandozás is. Elolvasása után világossá válik, hogy a szerelem ciklikus természetű, időnként kitárulkozóak vagyunk, időnként természetes a visszahúzódás, és így nem is lehetünk mindig szinkronban a partnerünkkel.
Végső soron nem az a kérdés, lehet-e egyet szeretni egész életen át, hanem az, hogy lehet-e egyféleképpen szeretni. A szerző arra a következtetésre jut, hogy  vagy sokféleképpen kell tudni szeretni egyet, vagy ha az ember nem tud, akkor sokféle kell neki, hogy tudjon sokféleképpen szeretni. Érdekes megállapítása az is, hogy valójában a szerelem nem egy másik emberrel, mint egy másik hozzám illeszkedő féllel átélt egység, hanem annak az állapota, amikor az ember megtapasztalja, hogy hogyan lehet élő, organikusan változó kapcsolódási formákon keresztül élni azt, ami az élet egysége.
Bóna László könyvei megrendelhetők: https://www.visvitaliskiado.hu/konyvek/bona_laszlo_konyvek