Sokáig úgy voltam vele, hogy ilyen messze a tengertől nem érdemes tengeri halakkal foglalkozni: a fagyasztott hal egyszerűen nem jó, inkább elkerülöm. Van azonban egy ma már széles körben ismert, kiváló beszerzési lehetőség, ahol friss tengeri halhoz juthatunk, ez pedig a Budaörsi Halpiac. Igazából egy kisebb bolt várja a vásárlókat, nem egy olyan óriási piac, mint amire a nevéből gondolnánk, de a kis helyiségben nagyon szép választék található, és az áru minősége is kifogástalan. Aki nem szeret otthon a hallal bíbelődni, ott helyben is megebédelhet, egy hangulatos kis sütöde működik a bolt előtt. Szombaton persze hosszú sorra érdemes számítani. Ha az ember gasztroblogot ír, akkor persze nem éri be a helyben sütött hallal, úgyhogy vettem egy szép darab branzinót vagyis tengeri sügért.

Csakhogy ezt nem úgy árulják, mint a szupermarketben a pisztrángot: nincs kibelezve, ezt is otthon kell elvégezni. Szépen előkészítettem a konyhapultot, nagy adag nejlonnal letakartam mindent a halpucolásra gondolva. Erre szükség is volt, mert a belezés nem ment olyan profin, ahogy azt elképzeltem, nem sikerült egy kis metszéssel eltávolítani a hal hasüregében található csomagot. Az lett a vége, hogy kézzel addig rángattam, meg túrtam, amíg el nem tűnt minden nem odavaló dolog. Ronda munka volt, de a lényeg, hogy a végeredmény jó lett.

Ezek után rozmaringág és citrom került a hal hasüregébe, kívülről beborítottam sóval, és 180 fokos sütőbe dugtam 45 percre. Miután elkészült, kinyitottam mellé egy üveg finom fehérbort.

Amilyen egyszerű ez az elkészítés és fűszerezés, olyan csodás az íze! A hal friss húsa érvényesül, a fűszerek inkább csak felerősítik ezt. Korábban már írtam hasonló élményről, csak akkor nem branzinót, hanem oratát kóstoltam.