Ha valami új ételt teszek a repertoáromba, ami finom, édes és természetesen hizlal, akkor az anyukám általában nekiáll könyörögni, ne kényszerítsem arra, kóstolja meg, mert akkor rákap, és onnantól megint lesz még egy dolog, amit szeret, de amit igazából nem kellene. Így történt ez a minap is. Andalúziában nyaralt az egész család, és ezért stílusosan tortas de aceite-t, azaz olívaolajos korongokat sütöttem. Mama kerülgette a kis tallérjaimat, hősiesen ellenállva nekik napokig, aztán egyik délután csak ráfanyalodott, szégyenszemre.
…Onnantól minden reggel, amíg el nem fogyott, elropogtatott párat, egyszerre kettesével, közben vegyes érzelmeket táplálva irántam. Egyrészt elismerte, hogy a keksz valóban csodás, másrészt szidott, mint a bokrot, hogy miattam hízik. Már megint. Tehát erről is én tehetek.
[...] Bővebben!