35 évente belefér!

  • 2017.02.09.
  • 2

Az úgy volt, hogy bejöttem a tyúkoktól, és még felöltözve feltettem főni a vizet teának, hogy mire a gyerekek hazaérnek, meghűljön iható hőmérsékletűre. Aztán lehajoltam, hogy a földön levő szennyest felvegyem, ugyanis már a következő adag ruha volt soron. A cicákat a mosás indítása után akartam ellátni. A kutyákat is.Hogy hogyan, nem tudom, de meglökhettem a zsinórt, és valami nedveset éreztem a hátamon. Nem tudtam hirtelen, mi lehet az. Majd egy egyre melegebb érzés, ami a forróba csapott át. És terjedt. Pár másodpercbe beletelt, mire rájöttem: rámborult a forróvíz. Ezzel a felismeréssel együtt vagy három igen csúnya mondat hagyta el a számat.Naná, hogy pontosan akkor akadt be a vastag pulcsimon a zippzár, amikor nagyon gyorsan kellett volna letépnem! Ki más járna így, mint én?!A tükörbe lestem gyorsan, mégis mi történt a hátamnál. Aztán elcsoszogtam a fürdőszobába, hétrét görnyedve, ott – nem lévén más – lekaptam a törölközőt, hidegvízzel átitattam és nyomtam a hátamra. Majd fél perc múlva újra. És újra. Nem is tudom, nagyjából 10-15 perc legalább eltelt, míg én félpercenként cserélgettem a ruhát magamon. A cipőt és a nadrágot képtelen voltam leszedni magamról, lévén mozdulni sem igazán tudtam. Azt éreztem, hogy ott is felettébb meleg az időjárás, de az semmi nem volt a hátamhoz képest.A telefonomat nem láttam sehol. Szuper, még szólni sem tudok senkinek.Gyors logisztikát csináltam, mert ki kellett számolnom, fél perc alatt mit tudok csinálni, meg vissza tudok-e menni a hidegvíz alá. Nem sokra jutottam… Így hát a laptophoz mentem és bepötyögtem nagy nehezen – kar mozdítása nélkül nehéz ám pötyögni! – az üzenetet Férjnek, hogy jöjjön haza. Férj nem reagált. Az én hátam pedig egyre jobban égett, fájt.Megláttam a fotónyomtató masinán a telefont. Felkaptam, be a fürdőszobába, hidegvíz, kéztörlés, hívásgomb. Elfojtott hangon – mert ugye nem kiabálunk a telefonba – közöltem Férjjel, hogy qrvagyorsan jöjjön haza, nem tudok érte menni. Nem értette a dolgot, egyből jött azzal, mégis hogy gondolom, hogy ő eljöjjön a munkahelyéről, az autó nálam van, mégis hogy jönne ő el, stb. (Igen, tudom, utólag rájöttem, hogy a menőket kellett volna riasztani, akik be sem tudtak volna jönni a kapun, hisz zárva volt, a kutyák nem csípték volna, ha beugranak a kerítésen, én pedig ki nem tudtam menni az ajtón, főleg, hogy felül semmi nem volt rajtam a vizes törölközőn kívül. Ja, és nekem kellett volna a gyerekeket és Férjet összeszedni oviból-suliból-melóhelyről.) Na igen, nem akart jönni. Aztán Férj csak megjelent egy idő múlva.Barátnőimnek mutattam közben, mi történt – azt hiszem, megijedtek -, egyből harmad fokúnak tippelte egyikőjük, aki egészségügyis ráadásul. Kizártnak tartottam, igazából úgy voltam vele, hogy mivel egy-két helyen csak(?) lejött a bőröm, fekete sebszéllel, annyira égett meg, és piros volt a fél hátam, ráfújunk sprayt, és meggyógyul. Na ezzel a feltevéssel sem Férj, sem a barátnőim nem értettek egyet.Férj leadta anyóséknak a gyerekeket, és segített felöltözni úgy-ahogy, legalább valami legyen rajtam. A félpercenkénti vizesruha-cserélgetés maradt. Mondtam neki, hogy úgy menjünk, hogy nekem félpercenként cserélni kell a ruhát a hátamon. Vita nincs. Hát, nem cseréltük… De legalább hideg levegőt fújatott rám. Nagyon furcsa dolog derült ki számunkra. Debrecenben – Hajdú-Bihar megye – ugyebár a Kenézybe kell menni minden balesettel. Ott végigvárni átlag 40-50 embert, majd utána ellátnak. Ki nincs írva sehova, de ezalól minimum az égés kivétel. Azt nem látják el ott. Ha valaki megégett, annak a Klinikára kell mennie. Vajon mi van, ha valaki megég, bebuszozik oda? Csak mert a Kenézyt a Klinikával nem köti össze semmilyen buszjárat.A Bőrklinikán szóltunk a portásnak, iszonyat rendes volt, mondta, merre menjünk (égés osztály, intenzív), és szólt az orvosnak, aki ügyeletes volt. Nem túl sok idő múlva (10-15 perc) jött az orvos. Lábzsák, maszk, üljek le – öööö…. aha… de szépek a csillagok!-sejlett fel bennem a mozdulat során. Anamnézis, kiskori műtét, mindent végigkérdezett a doktornő. A hátam egyre kevésbé fájt. Szuper! Gyógyul! Azért menni kellett a kötözőbe, hogy ők lekezelik, bekötik. Ott elkezdte sorolni a doktornő, hogy ilyen-olyan infúzió, intenzív osztály… na mondom ácsi! Bent nem tudok maradni. Három gyerek itthon, Férj non-stop melózik, a Picim tüdőgyulladással van, anyós-após influenzás… ki se találják, hogy én fél óránál tovább ottmaradok! Megrökönyödés, hogy nekem bizony ott lenne a helyem az intenzíven, mert itt van első, másod, harmadfokú égés, szép vegyesen. Én pedig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy felfogtam, és ha annyira fontosnak gondolják, nyomják le az infúziókat fél óra alatt, de haza kell mennem, nincs kibúvó, nincs kire hagyni a gyerekeket. A nővérke pedig ahhoz ragaszkodott, hogy ő nem fogja fél óra alatt lenyomatni az infúziókat, meg utána folyamatosan figyelni kell az égés állapotát, nem rosszabbodik-e, ugyanis pengeélen táncol a hátam. Vagyis a rajta levő, még megmaradt bőr.Doktornő kiment és megnyugtatott a kötöző nővérke, hogy ő megérti, mi a gond, a doktornő pedig még gyermektelen. És hogy mi, anyák meg tudjuk érteni egymást. Nagyon aranyos volt tőle. A további beszélgetés viszont egy kicsit megijesztett. Mondtam neki, hogy szinte nem is fáj már az égés. Na az nem jó hír… az sem, hogy a fertőtlenítőnek csípnie kellett volna, én pedig semmit nem éreztem. Ráadásul a hátam amúgy extra érzékeny mindenre. Szuper… Mindenesetre nekiálltam szurkolni magamban, hogy ne lázasodjak be.Nincs egy éve, hogy tetanuszt kaptam. Valamiért sem az akkor ottlevő orvos, sem az utána következők nem hitték el. Azóta, hogy minden nap bejártam kötözésre – egészen hétfővel bezárólag, amikor közölte az aktuális doktornő, hogy ha még mindig nem vagyok hajlandó vállalni a befekvést, legyek szíves otthon kötözgessem magamat; naná, hogy a hátamat be tudom magamnak kenni, gumiból vagyok! -, nem egy orvossal, rezidenssel és ápolónővel futottam össze.Egyik ilyen, másik olyan volt. A tanácstalanság egyértelmű volt. Mondhatni közös bennük. Vagy bennem – miattuk. Mert egyik ezt mondta, a másik azt. Hol csak horzsolásnak tartották a sérülést, hol azonnal műtendőnek. Egyik nap azt mondták a lábamra, hogy azt csak mikroszkóppal lehet észrevenni, hogy megégett, két nappal később már engem vontak felelősségre, miért nincs bekötve a lábam, mert ez olyan, hogy nem érhet levegőt. (Konkrétan a sötétlila, a szürke és a fekete keveréke az a pár, szép folt, ami van rajta.) A stabil másodfok azért nagyrészt stimmelt mindegyik véleménynél, a harmadfokot igazából csak az vette észre, aki rá is nézett közelről, nem pedig messziről, hogy jó, Dermazin, kötözés és ragasztás. Akik közelebb jöttek, azok azért kiadták, hogy a hólyagokat ki kell lyukasztani, a kijövő folyadékot felitatni, miért nem kapott infúziót?… (És mindig el kellett magyaráznom, hogy van három gyerekem, stb., stb.) Azért pár mosolyt elengedtem a szám sarkában, amikor a fizikai kímélést mondogatták… Fát pakolni, szenet hordani, begyújtani, mosni, mosogatni, pakolni, takarítani nem fog senki helyettem. Mivel Férj nem áll a mosógép használatának magas fokán, ha befekszem, nem biztos, hogy mostanra lenne tiszta ruhájuk a gyerekeknek… Fát azért vágott, szenet is hozott előre hátulról. Sőt, két napig ő járt ebédért.Mostanra ott tartok, hogy óvatosan mozgolódom. Időnként meghúzódik a bőröm (maradéka), ha nem úgy mozdulok, ahogy jó. Egyelőre nem jöttem még rá, hogyan kell úgy végrehajtani alapvető mozdulatsort (pl. kézmosás, gyerek fenekének kitörlése, mosogatógépbe ki-bepakolás, cipőfűző bekötése, stb.), ami nem jár az adott, sérült területem mozdításával. Kihúzni nem tudtam a hátamat a baleset óta. Úgy rendesen. Az autót úgy vezetem, mint a nyögdíjasok: előre hajolva, hogy mindent lássak. Nem azért, mert alacsony vagyok, hanem mert nem tudok hátradőlni, sőt, azt sem bírom, ha a hátamnál van háttámla.A biztosító közölte, hogy ha 28 napon túl gyógyul a sérülés, csak akkor fizetnek. Érdekes, az ujjam összevarrásánál nem volt ilyen kikötés, hogy 28 napon túl gyógyuljon. Vagy csak ez a biztosító/biztosítás ilyen? :/ Elég sok helyről hallok véleményeket, azon orvosoktól, akik látták a hátamat kötés nélkül, hogy ez bizony nem 28 nap lesz, hanem legalább fél év.Az biztos, hogy ha teavizet főzök, a büdös életben többet nem megyek a vízforraló közelébe, míg le nem áll!Ez vállalható fotó. Igen, a nadrág alatt is kötés van.