Beköszöntött a sütőtök szezon egy ideje és elfogyott már néhány tök sütve, így újabb felhasználási formák is szerepet kapnak. És mivel egy nagyon kellemesen édes növényről beszélünk, naná hogy édességbe is kerülhet - ráadásul így azok is megeszik, akik egyébként nem rajongnak érte.Hozzávalók 17-18 db muffinhoz:(aki csak egy 3x4 férőhelyes muffintepsit szeretne megtölteni, az adagok 2/3-át keverje be)30 dkg liszt8-10 dkg dió felaprítva (de más magféle is jöhet (mandula, mogyoró)1 cs. sütőporízlés szerint szerecsendió és fahéj (én az előbbiből csak érzésre reszeltem bele, utóbbiból pedig 1 kk került a tálba)csipet só 35 dkg megsült, kihűlt és egy villával pépesre nyomkodott sütőtök (a hosszúkás, azt hiszem Orange típusú)17 dkg barnacukor (ettől a végén nem fog senki a falnak menni, szóval haladó édesszájúak emelhetik a mennyiséget akár)2 ek tej1 dl olívaolaj3 tojása díszítéshez dió, étcsoki, vagy épp semmi - kamrafüggőÉn reggel készítettem a muffinokat, ezért előző este a romlandóakat kivéve mindent előkészítettem. Egyrészt így szobahőmérséklető volt minden hozzávaló, másrészt reggel kevesebb dolgom volt. :-)Kezdésképp a sötőt előmelegítettem 180 fokra.Egy közepes tálban összekevertem a száraz összetevőket, vagyis a lisztet, diót, sütőport, illetve a fűszereket. A többi hozzávaló sorredje: egy habverővel felvertem a tojásokat és a cukrot, ehhez jött a tökpüré tovább keverve a habverővel, végül pedig az olaj és a tej. Végül a tojásos keveréket a lisztes alaphoz öntöttem és nagyvonalú mozdulatokkal összedolgoztam. Igyekeztem nem túlkeverni a tésztát, mert állítólag a muffin titka, hogy ne legyen túlzottan kidolgozva a massza. Ezért nem bolygattam meg minden részt maximálisan, inkább csak összekutyultam nagyjából.A muffinsütő tepsibe beledobáltam a kis kapszlikat, kiskanállal belepakoltam mindegyik mélyedésbe annyi tésztát, ami kb., nem egészen elérte a kapszlik szélét, néhány étcsoki pöttyel dekoráltam a halmok tetejét és már toltam is az egészet a sütőbe.Körülbelül 15-18 perc alatt sültek meg nálam, de a tűpróba itt is remek segítség. Amikor a tészta nem ragad a tűre (nálam fogpiszkálóra) kész is vagyunk. Egy rácson hűltek langyosra, majd annak rendje s módja szerint elfogytak. :-)