Szergej Jeszenyin: Bokraink közt(1895-1925)Bokraink közt már az ősz barangol,kóró lett a fényes laboda.Zizegő, szép zabkéve-hajadrólnem álmodom többé már soha.Arcod haván bogyók bíbor vére -szép voltál, te kedves, illanó!Szelíd, mint az alkony puha fénye,s fehéren sugárzó, mint a hó.Szemed magvai kihulltak régen,neved, a törékeny, messze szállt.Gyűrött sálam őrzi már csak hívenfehér kezed hársméz-illatát.Amikor a háztetőn a hajnalmacskamódra, lustán lépeget,emlegetnek tűnődő szavakkalvizimanók, dúdoló szelek.Kéklő esték azt suttogják rólad:álom voltál, elhaló zene.De tudom - aki formálta vállad,fénylő titkoknak volt mestere.Bokraink közt már az ősz barangol,kóró lett a fényes laboda.Zizegő, szép zabkéve-hajadrólnem álmodom többé már soha.(Rab Zsuzsa fordítása)Kép:: Ildiko Neer Photo & Art