Weöres Sándor: Valse tristeHűvös és öreg az este.Remeg a venyige teste.Elhull a szüreti ének.Kuckóba bújnak a vének.Ködben a templom dombja,villog a torony gombja,gyors záporok sötétenszaladnak át a réten.Elhull a nyári ének,elbújnak már a vének,hűvös az árny, az este,csörög a cserje teste.Az ember szíve kivásik.Egyik nyár, akár a másik.Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.Lyukas és fagyos az emlék.A fákon piros láz van.Lányok sírnak a házban.Hol a szádról a festék?kékre csípik az esték.Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,nem marad semmi emlék,az ember szíve vásik,egyik nyár, mint a másik.Megcsörren a cserje kontya.Kolompol az ősz kolompja.A dér a kökényt megeste.Hűvös és öreg az este.