Kedvenc verseim egyike...

  • 2017.08.23.
  • 5

Edgar Allan Poe:Lee AnnácskaSok-sok hosszú esztendeje mártengerpart bús mezejénélt egy kis lány – ismerhetitekLee Annácska nevéns csak azzal a gondolattal élt,hogy szeret s szeretem én.Gyermek volt s gyermek voltam én,Lee Annácska meg én.De szerelmünk több volt mint szerelemtengerpart bús mezején.Irigyeltek még az angyalok isfenn a felhők tetején.S ez lett oka, hogy, sok éve már,tengerpart bús mezejénfelhők közül jött egy csúnya széls meghűlt Annácska, szegény;s elvitték úri rokonais egyedül maradtam én:koporsóba csukták el őttengerpart bús mezején.Irigyeltek az égi angyalok,hogy boldogabb ő meg én,az lett oka (mind jól tudjuk ezttengerpart bús mezején)hogy jött felhőből éjjel a széls meghűlt s meghalt a szegény.De szerelmünk több volt mint soké,ki nagyobb mint ő meg én,okosabb mint ő meg éns sem az angyalok a felhők felett,sem az ördögök tenger fenekénnem tehetik, hogy, szívtől a szív,elváljunk, ő meg én.Mert ha kel a hold, nekem álmokat hozAnnácska küldi felém:s csillag ha ragyog, már véle vagyok,Annácska szemét lesem én;s így az éj idején veled éldelek én,jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,melletted a sír fenekén,tengerpart bús mezején./Babits Mihály fordítása/