A trüffelkrém esete a faszenes kecskesajttal - A Móló étteremben borvacsoráztunk

  • 2015.01.11.
  • 2

Nos, ahogy azt a Poppmood bloggere, vagy ahogy ő fogalmaz, szövegbuborékíró "kolleginám"
említette egyszer: "Napi pr lecke: éhesen telefon-interjúzni egy séffel alapvető gondatlanság!"A Móló étterem séfje, Németh DánielMaximálisan egyetértek vele, mi több, kiegészítem még annyival, hogy éhesen borvacsora posztot írni, és az ott készült fotókat nézegetni pedig abszolút önkínzás, ezért inkább felszerelkeztem némi olívabogyóval, frissen sült kenyérrel, és tunkolni való olívaolajjal, úgy telepedtem a monitor elé, biztos ami biztos. Na hopp, az első istenien kesernyés-füstös aromájú Torremar Cuquillo bogyó máris a számban landolt... ennyit erről.A szombathelyi Móló étterem Vylyan borvacsoráján kicsit régebben jártunk már, nagyjából azon a csütörtöki napon, amikor a város apraja-nagyja a Képtárba igyekezett T. Takács Tibor partikolbászos-luxusszalámis "Spejz-show" kiállításának megnyitójára.Mindeközben a teltházas Mólóban poharakba került a köszöntő ital, vagyis a jól behűtött Vylyan Kszí Pinot Noir gyöngyözőbor, és a város élni kezdett, kicsit talán már az ünnepek előszele suhant végig az utcákon, de lehet, hogy csak az elegáns buborékok hívták elő ezt a kint zsongós, bent lelassulós, hátradőlős érzést.Őszintén szólva nagyon vártam, hogy aznap este mi kerül a tányérra, hiszen nem titok, hogy a Móló étterem séfjével, Németh Danival már volt szerencsém együtt dolgozni bor-ételpárosításokon, először egy tavalyi Furmint Február esten, majd később még több alkalommal is.A borokat Wawrzsák László (Vylyan Pincészet) mutatta beIzgalmasnak ígérkezett a pohár tartalma, vagyis az est borválasztásának tematikája is, hiszen ezúttal a Vylyan Pincészet kicsit talán "ismeretlenebb" tételei érkeztek, valamint az est "bortematikája" a Cabernet Franc-okat is körbejárta, hiszen három tételt is kóstolhattunk ebből a fajtából.A magam részéről picit türelmetlenül vártam a hideg előételt, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a közös munka során megismert "Danis" stílus visszaköszön-e aznap este is a tányéron. Micsoda feltételezés, hát persze hogy vissza!Mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polentaA közben pohárba töltött gyümölcsös, citrusos, lendületes
2013-as Vylyan Boszorkány Rizlinghez
(60% Rajnai rizling, 40% Olaszrizling) mediterrán garnéla, citrusos mangó, fűszeres sajt és polenta érkezett a tányéron. Vigyázz, kész, rajt, nyár, és ha nem világítottak volna kint az utcán karácsonyi füzérek, na meg ha a Móló "stégje" nem a szombathelyi belvárosban lenne, biztos, hogy a nyári tengerparton enném-innám ezt a fogást, annyira életigenlő, akár a nagy vizek. Úgy is "vitorlázik" a pici polenta-hajó a rajtuk napozó roppanós garnélákkal a citrusos mangó-tengeren, a rizling meg egyszercsak zutty, felrázza, nyakon önti az egészet egy kis frissítő gyanánt... (Na jó, hozok be egy kis kaprigyümölcsöt is).Borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikomA meleg előételt már a 2012-es Vylyan Kecske Zweigelt kísérte, és kortyolgatva a fűszeres, nagyon gyümölcsös, szépre érett bort, kóstolva hozzá a fogást - borjúnyelvvel töltött paradicsomos ravioli, kacsamáj, fekete szezámmag, bazsalikom - az a vicc jutott eszembe, amelyik úgy kezdődik, hogy "Jean, tudja, miért szereti a kecske a paradicsomot?" Jó, valójában nincs is ilyen vicc, de szerintem ha lenne, nem lenne rossz. Ez a Kecske, vagyis Zweigelt ugyanis nagyon szereti a paradicsom egyszerre édes és savanykás ízeit, de a kacsamáj finom füstös karakterét, és lágy textúráját is. A tökéletes raviolit eszegetve most már tényleg a mediterráneumba vágytam, főleg, amikor határozottan beköszönt a bazsalikom élénk és friss íze. (Azt hiszem egy kis bazsalikompestós pirítósért is ki kell szaladnom a konyhába).Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonyaAz első főételt Dani a Vylyan Kékfrankos 2012 tételhez komponálta. Őzgerinc, ánizsos amaréna, pisztáciás kéksajt, ropogós burgonya érkezett a tányéron, mi pedig ismerve a bort, máris sejtettük, hogy jobb, ha felkészülünk az ízek meglehetősen buja játékára, mert az a Kékfrankos bizony olyan... Az amaréna vaníliás, mandulás zamatához Dani egy cseppnyi ánizst csempészett, amely még jobban felerősítette a Kékfrankos erőteljes meggyes-fűszeres aromáit. A kis kéksajt golyó ropogós pisztáciabundába burkolózott, a bor hordós érlelésének finoman pörkölt jegyei köszöntek vissza minden egyes roppanásnál. Talán csak a ropogós burgonyát éreztük egy kicsit "kívülállónak" az őzgerinc, a fűszeres amaréna, és a kéksajt vad szerelmi háromszögében. (Mindenesetre én most eszem egy kis asztalt áfonyát).Az est meglepetés bora következett, a Vylyan Cabernet Franc 2011. Ahogy arról már mi is írtunk korábban, Villányban a Cabernet Franc kiemelt figyelmet élvez, hiszen a borvidék mintegy 14%-án jelen van, és igencsak kedveli az ottani mészköves, löszös talajt, a sok napsütést, a meleg klímát.A 2011-es évjárat Cabernet Franc "lenyomatát" kóstolhattuk tehát - ekkor még csak hordóminta formájában -, amely Villányban hosszú és hideg téllel, meleg, napsütéses tavasszal, júliusi lehűléssel, augusztustól szép nyárral, hosszan, egészen október közepéig kitartó meleg nappalokkal és hűvös éjszakákkal telt.Természetesen a 2011-es tétel még javában fejlődik, de ugyanolyan nyugodtan bontja ki fűszereit és érleli gyümölcseit, ahogy azok a hosszú meleg napok teltek... (bontani kellene egy bort).Marhabélszín, "Cafe de Paris" krém, sütőtök, füstölt szalonna, zöldbabA második főétel érkezett:
mar