Csokis-kekszes őzgerinc

  • 2015.03.30.
  • 1

Nem ússzátok meg most sem, az elejére úgyis mindig valami mélyenszántót (nem) kaptok a fantasztikus gondolataimból, ami most lehet, hogy csak annyi lesz, hogy: tavasz-Fröccsterasz-feltett lábak. Ott tartom majd a fogadóóráimat munka után, szóval ha ingerenciátok támad megkérdezni tőlem, hogy a nemtudommilyen sütihez komolyan hatvan deka cukor kell-e, vagy hogy szerintem mi a megoldás a lelki béke megtalálására, akkor ne fogjátok vissza magatokat. Az elsőre fogok tudni válaszolni, igen, pont annyi. A másodikra teljesen esélytelen, de legalább lesz min röhögni. Tegnap amúgy sztem enyhe mérgezést kaptam némi tüdőtágulással keveredve, mert szétspricceltem egy flakon hideg zsíroldót a leendő konyhámban. Mivel közben sík ideg voltam, hogy ez milyen rohadt büdös és mar és nem kéne belélegezni, de hogy lehet levegővétel nélkül takarítani, és a gumikesztyűt is utálom, de körmöm már így sincs, ezért néha kirohantam friss levegőért az erkélyre. Ha már ott voltam, rá is gyújtottam, mert ugye ideges, és a tüdőmnek meg már úgyis mindegy alapon, mert annyira intelligens vagyok és tudok magamra vigyázni. Na ja.  

[...] Bővebben!