Az év első sütése, ráadásul nem is a saját konyhámban, de mit csináljak, ha aznap jött rám, hogy most viszont már muszáj sütnöm valamit, és pont Petránál voltam, ő meg szerencsére még örült is, vagy legalábbis nagyon sikeresen tett úgy. Gyakorlatilag azt csinálta, hogy érkezéskor a kezembe nyomott egy pohár bort, és ha épp készültem letenni, akkor felkiáltott, hogy Úristenelfogyottaborod, és utántöltötte. Nem tudom, ez mennyire jó jel, viszonylag sokat mondogatom, hogy itt  a blogon azért kicsit túljátszom ezt az alkoholista dolgot, de aztán lehet, hogy már nem. Ráadásul visszaszoktam a dohányzásra is (bocsapu), úgyhogy már nem fogok sírni ezen, hogy mennyire hiányzik a cigi, pedig vélhetően jobban jártam volna, ha maradok a sóvárgós stádiumban. A saját konyhával az van, hogy elköltöztem otthonról, be a nagyvárosba, konyha ott is van, csak még nem jöttem rá, hogy kell bekapcsolni a sütőt. Höhö. Na jó, de, legközelebb onnan tudósítok. Azt hiszem ez az év sem lesz kevésbé érdekes, mint a tavalyi, és még csak január van, kezdek félni.

A sütivel kapcsolatban a legjobb, hogy házi tojás került bele, mert Petrának volt ilyenje, és adott is. Amúgy nem vagyok fanatikus ezen a téren, nekem aztán kiváló a bolti is, ha az van, de ehhez járt sztori is, azt viszont imádom. A Csobánc Hegy lábánál éldegél Szidi néni, a tyúkjaival. Konkrétan ő a helyi tojás dealer, éves várólista van hozzá, a legjobb, ha kinyírsz valakit, aki már tag. Petra a múltkor elkísérte az anyukáját (nem, ő nem nyírt ki senkit. mármint gondolom.) a havi adagért, és mondta Szidi néni, hogy most csak harminchat van negyven helyett, mert hideg van, nem tojnak ezek a kurvák! Szerintem rokonlélek.   
[...] Bővebben!