Zsoltit szülinapjára valami különleges étterembe akartam elvinni. Azért választottam az UMU-t, mert ők az idei kalauzban kapták meg a második csillagjukat, kivételesen nem francia alapú konyhát visznek és az egyik ex-kollégám a desszert főszakács.
Péntek este 7-re foglaltam asztalt. Zsoltival 6-kor találkoztam a Sketch egyik bárjában. Az én szülinapomat tavaly az ottani étteremben ünnepeltük és úgy gondoltuk, hogy itt az ideje kipróbálni az egyik koktélbárt is. Mivel londoni mértékkel elég korán mentünk, bőven volt hely, így nem kellett sorban állni a bejutáshoz.
Úgy terveztem, hogy lesz egy nyugodt napom készülődni és összeszedni magam. Mégiscsak a férjem szülinapja van… Ez egyáltalán nem jött össze, végül rohantam, hogy odaérjek időben és a fényképezőt is otthon felejtettem. Végső estre maradt a mobil, de a félhomályban nem mindig sikerültek a képek olyan jól.
Az UMU a Mayfair egyik eldugott, sötét zsákutcájában van. Ha nem tudnám, hogy London egyik legpuccosabb környékén járunk, megijednék. Hatalmas táblával itt sem hirdetik, hogy mi az étterem neve, egyáltalán nem egyértelmű megtalálni az ajtót. Jobb oldalt a kis táblán diszkréten ki van írva, hogy UMU és az, hogy ‘ezt a gombot kell megnyomni’, hogy az ajtó kinyíljon.

[...] Bővebben!