Esküvőztünk

  • 2013.07.15.
  • 4


A júniusi hosszú otthon tartózkodásunknak az igazi oka az esküvőnk volt Zsoltival. A 3 hétbe bele kellett férnie egy lánybúcsúnak, a szervezésnek, az esküvői bulinak és valami “nászútfélének” is, csak hogy kerek legyen minden. Az utóbbi egy évben minden szabadidőnkben csak ezt a 3 hetet szerveztük és igazából nagyon élveztük. Az esküvők mindig olyan vidámak, én imádom őket.
Itt azt meg kell mondanom, hogy nekem fogalmam sem volt, hogy hogyan képzelem az esküvőmet, mert nem voltam az a fajta kislány, aki erről álmodik, mert az úgyis olyan valószínűtlenül messze volt (a felnövéssel együtt), hogy nem láttam értelmét foglalkozni vele. Aztán egyszer csak megkérték a kezem (2010 december), én meg igent mondtam. Utána bennünk volt a láz és a családnak is csináltunk egy kötetlen eljegyzési kerti partit is (2011 április), ahol a kertben gulyáslevest főztünk a legnagyobb disznóvágásos üstünkben és tábortűz ide-vagy oda a kora tavaszi éjszakában majdnem megfagytunk, de legalább jó buli volt és a két család is ismerkedett. Ezek után már mindenki várakozó álláspontba helyezkedett, mi meg úgy voltunk vele, hogy úgyis ráérünk.
[...] Bővebben!