1, 2, 3, 4 rész 
Korai érkezés után kezdem a Sepsiszentgyörgytől 9 km-re délre fekvő Uzon bejárását. A reggeli nap nem kedvez túlságosan a fotózásnak, az falubeliek pedig szokás szerint furcsán néznek, legtöbbször nem is értik, mi néznivaló van náluk. Továbbra is él az a felfogás, hogy a turistáknak tengerparton vagy külföldi nagyvárosokban van a helyük. A déli, Brassó felé eső kijárat felé haladok, elsőként a klasszicista Gidófalvy-kúria fecskefarkú cserepes teteje és timpanonos tornáca tűnik szembe.



A címer alatti monogramos évszám (Gidófalvy István és Szabó Zsuzsanna névbetűi) tanúsága szerint 1828-ban épült. Tornácát beüvegezték, falait kváderezés díszíti. A pincelejárat a főhomlokzatról nyílik. Az épület tulajdonjoga megoszlik, a telket egy léckerítés választja ketté. Mindkét része aránylag gondozott, baloldalt állatokat tartanak, kertet művelnek, jobboldalt a kerítésbe egy lakókocsit építettek be.



A kúria szomszédságában áll az egykori huszárlaktanya 18. századi épülete, lakóházzá alakítva, de jelenleg lakatlan.



































Talán elhúzódó felújítás alatt áll, a picelejárat fölötti épületrész újszerű, a párkány és a vakolat viszont omlik és mállik.


Az elgazosodott kert felé boltívsoros, késő reneszánsz hangulatú tornác néz. A kilincsről jókora pókhálót kell lefejteni, hogy jól látható legyen.
Az Ujvárosy-Ágoston kúria felé vezető úton egy, az oromzati falfülkéjében 1783-as építési dátumot hirdető ház mellett haladok el. Tipikus székelyföldi csonkakontyos, padlásszellőzős, párkányos épületről van szó, amelyen már érzékelhető a barcasági, szászos hatás.
Az Ujvárosy-Ágoston kúria 1810-1825 között épült empire stílusban, későbarokk díszítésű oromfalas tornáccal és csúcsain díszített manzárdtetővel. A kommunizmus alatt termelőszövetkezeti székházként működött, körülötte most is lerobbant gazdasági épületek, traktorok és egyéb munkagépek állnak, a szakadozott drótkerítésen „harapós kutyát” hirdető tábla hívogat. Bátorítom magam, hogy engem szeretnek a kutyák, nem lesz semmi baj.