Néha rejtélyes módon kerülnek receptek a birtokomba. Ez a kekszrecept például Norvégiából érkezett hozzám, egy lazacos prospektusban meglapulva. A lazacos szórólapokat (csodaszép, inspiráló fotók vannak benne) egy olvasóklubos társam hozza nekem. Most ez a kézzel írott recept bújt meg az egyik katalógusban, gondoltam, ez nem lehet véletlen. Kiderült, hogy István véletlenül felejtette benne a receptet, amelyet egy lakótársa írt le neki, amikor Norvégiában dolgozott.
Úgy értelmeztem, hogy akkor ez egy felhívás keringőre, nekem ezt el kell készítenem a legközelebbi klub eseményre. Csak éppen makadámdiót nem találtam sehol. Már-már azon voltam, hogy elkészítem mandulával vagy pisztáciával (szerintem úgy is csúcsszuper), de István nagyvonalúan felajánlotta, hogy makadámdiót is hoz Norvégiából.
A világ -állítólag- legfinomabb diója- időben megérkezett és kiderült, hogy enyhén sózott. Kb. 2 percig gondolkodtam, hogy mehet-e így egy édes sütibe. Végül úgy döntöttem, hogy igen. Minden sütibe jár egy kis só.
A kekszek rendkívül finomak lettek, ezt rágcsáltuk, miközben megbeszéltük Vida Gábor Egy dadogás története című zseniális könyvét.

Hozzávalók: 17 dkg vaj
18 dkg makadámdió
14 dkg barnacukor
30 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
½ vaníliarúd
2 kis tojás
15 dkg fehércsoki
csipetnyi só

Elkészítés

A makadámdiót száraz serpenyőben kissé megpörköljük. Hagyjuk kihűlni, majd darabosra törjük. A fehércsokit apróra vágjuk.
Az összes hozzávalót alaposan összekeverjük. Diónyi golyókat formálunk, majd hűtőbe tesszük.
A lehűlt golyókat egy kanállal ellapítjuk, majd 180 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük.

Tipp: makadámdió helyett másfajta csonthéjassal is finom.
Fémdobozban hetekig eláll, előre elkészíthetjük az  ünnepekre.
Gasztroajándéknak is kiváló.