Felső-háromszéki kőttes palacsinta

  • 2017.10.14.
  • 0


Sokáig kétféle palacsintát ismertem: a híg palacsintát, amit csak cukorral, esetleg lekvárral ettünk és a kőttes palacsintát, amiről én gyermekkoromban azt hittem, hogy a fánk nagytestvére. Nagymamám gyakran készített kelt palacsintát, hiszen kiadós, olcsó, laktató étel volt. 

De hiszen ez lángos!-mondják sokan, mikor meglátják. De nem, nem az. Más a textúrája, ez a palacsinta vastagabb, valójában inkább fánkszerű, de annál azért egyszerűbb.

Egy hamarosan megjelenő palacsintás könyvhöz készült ez a finomság. Felért egy időutazással. Az ősi, családi fészekben kikérdeztem édesanyámat, nagynénéimet, a szomszédban lakó, idősebb asszonyokat. Hasonlóan mesélték mind a kőttes palacsintakészítés fortélyait. Előkerült a porcukordaráló, az illatok, ízek, történetek visszarepítettek a múltba.

Hozzávalók: 3,7-4 dl tej
1 evőkanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 tojás
1/2 citrom héja
1/2 kg liszt
1 kávéskanál só
A sütéshez: 4 evőkanál disznózsír
3 dl olaj
Tálaláshoz: porcukor

Elkészítés

A tejet meglangyosítjuk. Kb. 2 dl tejbe belemorzsoljuk az élesztőt. Hozzáadjuk a cukrot és langyos helyen felfuttatjuk.
Egy nagyobb tálba beleszitáljuk a lisztet, beleöntjük az élesztős tejet. Hozzáadjuk a tojást, a sót, és belereszeljük a citrom héját. A megmaradt langyos tejet fokozatosan adjuk a tésztához mindaddig, amíg puhább, lágy tésztát kapunk.
Kb.  10 percig dagasztjuk, majd meleg helyen, egy óra alatt duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát hat részre osztjuk, gömbölyű bucikká formáljuk és lisztezett felületen 15-20 percig kelni hagyjuk.
Közben az olajat és a zsírt magas falú edényben felforrósítjuk. A megkelt tésztát kezünkkel laposabb korongokká húzzuk szét úgy, hogy a közepük vékonyabb, a szélük vastagabb legyen. Forró zsiradékba tesszük és egy villával a közepüket kilyukasztjuk.
A palacsinták mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórva, esetleg lekvárral tálaljuk.

Megjegyzés: faluhelyen gyakran készítették a nagy mezőgazdasági munkák (aratás,cséplés, szénacsinálás, ) vagy ünnepek (névnapok, radina) alkalmával. 
Kézdeszentkereszten ismert a borvizes változata is: tej helyett borvizet és egy evőkanál zsírt adtak a tésztához.