Május első vasárnapjára sok szeretettel...

  • 2019.05.05.
  • 7

..minden édesanyának, nagymamának és leendő anyukának!Kibédi Ervin:AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...Ahogy a napok rövidülnekÚgy érzem mintha köd borulna rám,Ahogy az éjjelek lehűlnekMind gyakrabban jut eszembe anyám.Mit oly sokszor elhalasztottamElmondanám, mert úgy érzem, hogy várJóvá tenném mit mulasztottam,De nem lehet, mert Ő már messze jár.Ó mennyi mindent nem tettem meg!Még nem késő, te még megtehetedMegőszülve is maradj gyermekMondd meg neki mennyire szereted.Két keze érted dolgozott csakMindennél jobban szeretettAz éjet is nappallá téveÓvott téged és vezetettMíg lehetett, míg lehetett.Amit akkor elfelejtettélTalán még jóvá tehetedHát menj, rohanj és simogasd megA téged védő két kezetAmíg lehet, amíg lehet.S ha olykor nagyon elfáradtálŐ hozta vissza kedvedetŐ tanított beszélni tégedNyitogatta a szemedet.Mert szeretett, úgy szeretett.Most vár valahol megfáradtanNem kér sokat csak kevesetHát szaladj hozzá, mondj egy jó szótEgy vigasztaló kedvesetTán még lehet, tán még lehet.A szíve érted dobogott csakAmíg belebetegedettDe Ő titkolta nem mutattaNem mondta el; hogy szenvedettCsak mosolygott és nevetett.Bárhol is vagy, hát fordulj visszaAz ember másként nem tehetÉs csókold meg amíg nem későAzt az áldott édes szívetHa még lehet, ha még lehet.