Ha nagy a család, elég nehéz összeegyeztetni egy születésnapi ebéd megtartásának időpontját. Hát még, ha két családnak kell egyeztetnie:)Az idén úgy jártunk, hogy kicsi Zsozsóka születésnapi
ebédjét ma tartottuk meg. A születésnapja - amely a 3. - hétfőn lesz. Nálunk az a szokás, hogy ha a napja nem hétvégére esik, a hozzá legközelebb eső hétvégén tartjuk az ünneplést. Nálunk ma, a másik mamáéknál lesz holnap.Már egy ideje faggattuk, hogy milyen tortát szeretne. Egyszer csak megfogalmazódott benne, hogy emeletes torta legyen. Egy kis idő múlva az is konkretizálódott, hogy 3 emeletes legyen (persze, a földszint is egy emeletnek számít). Aztán a kívánság úgy folytatódott, hogy legyen csokis, vaníliás és gyümölcsös emelet.Még mosolyogtam is rajta, az apukájának, kisebbik fiamnak Péternek volt kiskorában a mániája az "emeletes, lefolyós csokitorta, amilyet a mesékben is mutatnak":)) De neki csak simán csokoládés torta kellett.Nem is volt innentől kezdve más dolgom, minthogy a legjobbnak ítélt vanília- és csokoládé krémet összevadásszam. A gyümölcsösről az első perctől kezdve tudtam, hogy túrós-mascarponés krémre kerülnek a gyümölcsök, konkrétan őszibarack és kivi.A vaníliakrém végül vaníliás puding-mascarpone krém lett, a csokoládé pedig a nagyon finom párizsi krém.A torta jól sikerült. Megítélésem és a visszajelzések szerint szép is volt, jó is volt. Egyetlen hiba csúszott be a programba: a nagy sürgés-forgás-türelmetlen várakozás közepette elfelejtettem teljes épségében és szépségében lefényképezni:( Amikor ez tudatosult bennem, már csak a fele torta volt meg...Ez a kép a hűtőben lévő tortáról készült.Itt pedig a maradék fél torta, vágott felülete látható:)És egy friss kép az unokákkal:Lackó, Zsozsóka, Annácska, Lilike, Bence.