Rongyoskifli

  • 2017.03.29.
  • 4

Visszakapcsolódnék még az előző bejegyzéshez, egy aktualitás okán. Azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nincs bajom a túlsúllyal. Sem önmagamon, sem máson. Tudjátok miért szeretem nézni a Harry Pottert? Mert nem csupa fiatal, agyonpalsztikázott, csontsovány "szépség" szerepel benne, hanem mindenféle korú, alkatú nő, férfi, gyerek. Abszolút üdítő látni ezt a sokszínűséget a műtétektől lárvává fagyott maszkok helyett, akik a hollywoodi fellegvárból özönlik el a látóterünket. De az apropót most Y. S. Laurent legújabb kollekciója, illetve annak fotói adják. A cikk részletezi, mi is a gond ezekkel a képekkel. Egy biztos. Tudatosnak kell lennünk abban, hogy mit fogadunk el és mit nem, mit követünk és mit nem. Az egyébként minősíthetetlen, és először szembeötlő felháborító tartalmon túl: a fotókon a nők arca nem látszik, csak arc részletek vannak. A teljes eltárgyiasítás, szexualizálás képei. Egy szociopata önvallomása. Ezért az úgynevezett "kultúrán" és "művészeten" nagyon el kell gondolkodnunk. Hogy mit közvetít, mit diktál. És hogy mindez érték-e? Vagy csak szabadlábon hagyott elmebetegek jól finanszírozott őrülete? Azt hiszem, tudjuk a választ.
(Szerepel egy pszichológus véleménye is, sajnos kissé kusza és önellentmondó gondolatokkal előadva. Először közli, hogy a médiának is befolyása van a testképünkre, majd a cikk végén azt, hogy ettől a befolyástól egyáltalán nem alakul ki zavar. Nos, ez nagyon zavaró. Következő bejegyzésem az újságírás katasztrofális színvonaláról fog szólni...