Churro

  • 2017.01.10.
  • 3

Mindenki másképpen utazik. Van aki fizikailag, de csak turistaként. Van aki fizikailag, de zarándokként. Van aki nem mozdul, mégis világokat jár be.
A belső utazásban turista a tudós, aki bár rejtélyeken töpreng koponyája tekervényes rejtekútjait járva, ezek mégis önmagán kívül vannak. És zarándok az, aki saját énjének rétegeit és labirintusát térképezi fel.Minden lehet út. A zene, a tudomány, a pszichológia, a tanítás, a gyógyítás, a színészet, a gyereknevelés, az olvasás, az írás.Az én utam a főzés. Egyszerre turistaság és ugyanúgy zarándoklat is.A churro azt hiszem a világon az egyik legkedveltebb fánkféle. Én most ismerkedtem meg vele először. S azt kell mondnom, méltán szeretik a világ minden táján. (Azt hiszem a kedvencem lett, eszméletlen finom.) A legolcsóbb édesség, mert szinte csak liszt-víz a tésztája, s kis fűszer és cukor a köpenye. Igazából a csokoládémártogató már szinte fölösleges luxus is hozzá, mert önmagában is tökéletes.Eddig utáltam a fahéjat minden édes süteményben, csak sós ételekben tudtam megenni és azokban szerettem is. De a churron egészen kivételesen érvényesül, sőt, ezen a süteményen egészen átlényegül, megszelídül, ugyanakkor olyan vágykeltően ingerlően csodálatos ízű s illatú, hogy abbahagyni gyakorlatilag lehetetlen. A churro függőséget okoz a maga fahéjas csábításával.A churrohoz receptet is találtam a Wikipédián. Ez is biztosan jó, de megnéztem több videót is, olvastam több receptet is, és az én változatom most ez lett:Hozzávalók 4 főre:25 dkg liszt1/2 csapott mokkáskanál finom só1/2 csapott evőkanál kristálycukor1/2 csapott mokkáskanál sütőpor1 csapott evőkanál étkezési keményítő1 teáskanál citromlé4,5 dl forrásban lévő víza hempergetéshez:10 dkg kristálycukor1 púpos teáskanál fahéja csokiöntethez:2 dl tejszín (vagy víz)10 dkg étcsokoládé A vizet felforraltam sóval, cukorral, citromlével, a többi szárazanyagot egymással egy tálban, majd a forrásban lévő vízhez adtam. Addig kevergettem kis lángon hagyva a keveréket, amíg összeállt.
Hagytam kissé hűlni, majd nyomózsákból forró, de nem füstölően - vagyis nem túl forró - olajba nyomtam a keveréket. Ha gyöngyözve sül, nem túl erőteljesen, hanem egyik-egyik oldalán olyan 2-3 percig, akkor nagyon finom ropogós lesz, sőt, kihűlés után sem puhul be. Ez nem egy hátrány, ha esetleg nagyobb adagot készítünk.Sokan tojással csinálják a tésztáját, épp úgy, mint az égetett tésztát. Biztosan az is jó recept, de több eredeti videót megnézve: a spanyolok nem raknak tojást a tésztába.Majd legközelebb a Wikipédiás receptet is kipróbálom. Érdemes kikísérletezni a legjobb verziót, bár amit most sütöttem, az extraropogós, nagyon finom volt.