Fokolare

  • 2015.10.12.
  • 8



Senkit nem ismerek ezen a vidéken, akinek egy vacsora elkészítése fáradság lenne. A főzés olyan természetes tevékenység, mint az esti zuhanyozás.

Ne az jusson rögtön az eszünkbe, hogy a tészta hizlal, mert érzékeink menthetetlenül eltávolodnak az étel élvezetétől. Fogalmam sincs, miért tekintjük „édes bűnnek” a desszertet. Soha nem hallottam az olaszoktól, hogy azt mondták volna egy ételről, tele van fehérjével vagy tiszta szénhidrát. Nem folyik rettenetes beszélgetés cukorról, kis adagról, zsírtartalomról vagy kalóriáról. Az olaszok evési szokásai rádöbbentettek, hogy a hazámban mennyire abnormális az emberek viszonya az étellel. A hosszú toszkánai nyár után nemcsak a kivételes társaság, az étel és a bor élvezete jutott nekem, de megmagyarázhatatlan jóérzés, újjáéledés lett úrrá rajtam. Az evés élénkíti a szellemet, és táplálja a testet.

A fókusz szó a latin tűzhely-ből származik. Olaszul a tűzhely, a focolare - az otthon középpontja, ahol főzünk, eszünk és beszélgetünk. A közös étkezések határozzák meg az életünket. Enélkül szétforgácsolódnánk.~ Frances MayesKedves Olvasók!Ebbe a blogba már nem írok. A blog természetesen marad, én is sűrűn használom a saját receptjeimet.Ha olvasnál továbbra is, itt folytatódom: Tűz, víz, fakanál - egy csipetnyi hétköznapi alkímia (d.)