Azt hiszem, az a legnagyobb hipnózis, hogy az ész és az értelem fontosabb, mint az érzelem. A filozófia a csalódásból ered. Mert a csalódás olyan fájdalmas, hogy könyveket kell írni és olvasni ahhoz, hogy az ember valahogy megértse azt, ami van, hogy az ember a sírás helyett inkább énekeljen vagy gondolkozzék...(Feldmár András) A tegnapi vacsi, Mirelle konyhájában bukkantam rá, köszönet érte. Bár módosult, mert ez a Gordon Ramsay-féle verzió, ugyanis győzött a lustaságom: ebben nem kell külön felverni a fehérjét habbá. Nem mellesleg isteni, bekerült az örök kedvencek sorába.Hozzávalók 4 főre (kb. 20 darabhoz):20 dkg liszt,2 nagy cső kukoricáról lemorzsolt szemek vagy konzerv (30 dkg),1/2 zacskó sütőpor,só, frissen őrölt bors,1 nagyobb fajta piros csili kimagozva és apróra vágva,1/2 csokor petrezselyemzöld,1/2 fej közepes lilahagyma, 2 tojás,1/2 evőkanál olívaolaj a tésztába, 2-3 a sütéshez,18 evőkanál tej vagy (kukoricafőző)víz.A lisztet elkevertem a sóval, borssal, sütőporral, majd a tojásokkal és tejjel, végül belekevertem a kukoricaszemeket, csilit, apróra vágott petrezselyemzöldet, negyedkarikákra vágott lilahagymát is. A serpenyőt közepesen felhevítettem, és kevés olívaolajra evőkanállal kis halmokat tettem, majd mindkét felüket a kis lepénykéknek piros-ropogósra sütöttem.Könnyű, nem olajos, nagyon finom. Tálalhatjuk tejföllel, joghurttal, de paradicsomsalátával sem utolsó.Lehet körete is akár halnak, akár húsnak.