Az érettségi utáni évben (azaz elég régen) kezdtem el foglalkozni a siklóernyőzéssel, és úgy komolyabban a gasztronómiával is. Ez utóbbi lassan a szakmám, a repülés pedig a hobbim lett és ez a két szenvedély azóta is folyamatosan jelen van az életemben. Itt a blogban gyakrabban találkoztok a gasztronómiával és ez persze így is marad. A repülés csodálatos dolog, de sokkal nehezebb videóban megragadni a lényegét mondjuk egy jól elkészített steakhez képest. Ennek ellenére a szeptemberi Siklóernyős Magyar Nemzeti Bajnokság volt annyira színes és izgalmas, hogy laikusok számára is érdekes lehet, ezt mutatja be a legújabb videóm:

 
A siklóernyős versenyzés nem arról szól, hogy ki tud a legtovább fennmaradni a levegőben, vagy ki emelkedik a legmagasabbra. Érdekes módon a legjobb versenypilóták pont, hogy kevés időt töltenek fent és csak annyit emelkednek, amennyi feltétlenül szükséges, mivel a feladat kb. 50-80 km-es, mindennap változó távok megtétele a lehető leggyorsabban. A táv során a versenyzőknek virtuális pontokat kell a levegőben érinteni a megadott sorrendben, majd egy kijelölt helyen leszállni. A repülés során használt speckó GPS-ek rögzítik az útvonalat és az időt is, így a nap végén könnyen összehasonlítható a mezőnyben versenyző 100-120 pilóta teljesítménye.

Persze ekkora távolságokat csak úgy lehet megtenni, ha a siklóernyősök megfelelő magasságot nyernek néha, és az így szerzett függőleges métereket „beváltják” vízszintes siklásra. Minden megszerzett méter magasság kb. 9 méternyi előrejutást tesz lehetővé. Könnyen kiszámolható, hogy még egy kisebb, 60 km-es táv megtételéhez is több ezer méternyi emelkedésre van szükség. De hogy képes ennyi magasságot nyerni egy olyan szerkezet, aminek nincs is motorja? Szerencsére a talajon felmelegedő levegő megoldja ezt a problémát: mivel könnyebb, mint a körülötte lévő hideg környezete, ezért a fizika törvényei szerint buborék formájában elszakad a földről és szépen elindul felfelé. Kb. úgy, mint amikor egy lábasban vizet forraltok, és az alján remegő buborékok egyszer csak elpattannak és feljutnak a felszínre. Ezekben a felfelé szálló meleg buborékokban, a termikekben körözve lehet másodpercenként akár 5-6 métert is emelkedni (ezért is hívjuk a termiket ’lift’-nek az ernyős szlengben), egészen a felhőkig. Itt aztán a siklóernyős szépen beváltja a magasságot siklásra, elindul a kitűzött cél irányába, és persze közben folyamatosan süllyed a talaj felé. Egészen a következő termikig, ahol ismét emelkedni kezd. A verseny komplexitását éppen az adja, hogy egy több száz köbkilométeres, háromdimenziós arénában zajlik mindez, ahol felhők, szél, hegyek, völgyek, és rengeteg egyéb tényező alakítja a körülményeket és rengeteg pillanatnyi jó vagy rossz döntés eredményezi majd a pilóta aznapi szereplését. A versenyek több napon át zajlanak, míg végül kialakul a végső rangsor és a legjobbak dobogóra állhatnak.
Hosszú az út, míg egy kezdő eljut arra a szintre, hogy helyt tudjon állni egy versenyen, de szerencsére a repülés az első lépésektől felejthetetlen élménnyel jutalmazza azokat, akik belevágnak ebbe a sportba. Ha te is szeretnéd kipróbálni, nézz rá a www.flyaway.hu vagy a www.airmax.hu siklóernyős iskolák honlapjára!
Zé féle termikszendvics a starthelyenEmellett persze nézzétek csak szépen a korábbi videóimat is és ne felejtsetek el dobni egy lájkot Facebookon!