Napsütés, tenger, karnevál: ilyen volt a 80. Mentoni Citromfesztivál – I. rész

  • 2013.03.17.
  • 5

Az a tél, ami nálunk még márciusban sem adja meg magát, a Francia Riviérán már február elején felteszi a kezét és átengedi a placcot a langyos, tavaszias napoknak. Remek taktikai érzékemmel úgy ügyeskedtem, hogy véletlenül éppen én is ott legyek Menton városának kikötőjében, amikor beindul a karneváli hangulatot idéző 80. Citromfesztivál.

 
Persze legfőbb vágyam az volt, hogy végre én is átéljem azt az érzést, amikor szembe jön velem az utcán egy 180 cm-es citrom, de még mielőtt belevetettem volna magam a forgatagba, gyorsan átnéztem Monacoba is. Ez a miniatűr kis államocska nem csak az egy négyzetcentiméterre jutó milliomosok magas száma miatt említésre méltó hely, hanem azért is, mert itt a Földközi-tenger balzsamos levegőjének köszönhetően remekül lehet siklóernyővel repkedni és felülről csodálni a környéken kergetőző nyitott sportkocsikat. A levegőből aztán az is feltűnik, hogy gyakorlatilag minden kertben, minden udvaron, de még a közterületeken is citromoktól, narancsoktól, mandarinoktól és egyéb citrusféléktől roskadozó fák állnak. Ezek az amúgy Ázsiából származó örökzöldek szemmel láthatóan remekül elvannak itt a partvidéken, nem csoda, hogy a két öböllel arrébb fekvő Menton már századok óta a citrombizniszből él.

A fesztivál alatt az egész városon a citrom-téma uralkodik: még a hentesek hűtőpultjában és a helyi McDonald’s-ban is a levelével együtt leszedett (valójában levagdosott, mert metszőollóval vágják le a fákról) citromok sárgállanak. Természetesen jól kiépült rendszere van annak, hogy a gyanútlan turista ne bírjon úgy végigsétálni a kis mandarinfákkal szegélyezett sétálóutcán, hogy a végén ne valami citromos szuvenír vagy kulináris különlegesség lógjon még a fülén is. Én magára a citromra hajtottam és meg is találtam az autentikus beszerzési forrást a Mentoni Citromtermesztő Szövetség egyik tagjának személyében.

Nem ismerek még egy olyan alapanyagot, amiben az édes, savanyú és keserű ízek olyan harmóniában lennének egymással, mint a mentoni citrom. Alig bírtam magammal és már 11-kor kipattantam az ágyból, hogy végre főzhessek valami különlegeset ebből az isteni gyümölcsből. Rögtön egy édes fogással indítottam, ti is nagyon fogjátok szeretni:
Mentoni édes kuszkusz citrusokkal megvadítva
Volt már szó a blogban kuszkuszról, sőt lesz még máskor is, mert egy nagyszerű, villámgyorsan elkészíthető és nagyon egészséges ételről van szó, amit nálunk valamiért csak kevesen készítenek. Érdemes pedig kísérletezni, mert 15 perc alatt varázsolható belőle szuperfinom főétel, vagy jelen esetben: ínycsiklandozó desszert.

Hozzávalók:
Egy maréknyi vegyes mag (mandula, mogyoró, dió, kesu, vagy bármi más)
5 dkg vaj
Egy maréknyi mazsola és szárított áfonya vegyesen
3-4 dkg kandírozott narancshéj (elhagyható)
1 csipetnyi sáfrány
Két evőkanál kristálycukor vagy nádcukor
Egy rúd vanília
1 citrom
1 narancs
15 dkg közepes szemcséjű kuszkusz
3 dl forró tej
1 gránátalma

Elkészítés:
A magokat konyharuhába pakolva törjétek durvára egy húsklopfolóval vagy sodrófával. Szórjátok bele egy olyan magasabb falú serpenyőbe, amihez fedőtök is van. Szárazon pirítsátok le az összetört magokat, dobjatok rá egy jó darab vajat, adjátok hozzá a mazsolát, aszalt áfonyát, kandírozott narancshéjat és egy csipet sáfrányt. De bármilyen más aszalt gyümölccsel is tökéletes lesz a végeredmény, bátran kísérletezzetek! Szórjátok meg az egészet cukorral, adjátok hozzá a keverékhez egy kikapart vaníliarúd magjait, sőt a vanília héját is dobjátok bele nyugodtan, csak még ütősebb vaníliás aromája lesz tőle.
 
Na most jön a citrusos ízbomba,
 
amitől az egész étel totálisan felpörög majd: egy szép citromnak és narancsnak reszeljétek le a héját (a reszelő durva felével, hogy felismerhető darabokban maradjanak a héjszeletkék), majd a gyümölcsök levének a felét is öntsétek hozzá a mámorítóan illatos alaphoz. Szépen forgassátok össze az egészet és öntsétek nyakon 3 dl forró tejjel. Keverjétek át még egyszer, zárjátok el alatta a főzőlapot és fedjétek le 10 percre.

Közben pucoljatok meg egy gránátalmát. A főzőműsorokban látható félbevágós, fakanállal kiütögetős módszer vagány ugyan, de valójában nem működik, hiszen a gránátalma magjai vékony hártyával elválasztott zárt csoportokban figyelnek a külső vastag héj alatt, ezért csak kevéshez lehet ezzel a módszerrel hozzáférni. Sokkal jobb, ha a gránátalmát egyszerűen meghámozzátok, mintha egy alma lenne, majd a meghámozott gyümölcsöt kettétöritek és a fehér vékony hártyákat lehúzgálva belemorzsoljátok a magokat egy tálba. Macerával, szívással és vörös gránátalmalé-fröcskölődéssel járó folyamat ez, de a végén gyönyörű rubingyöngyökre emlékeztető, a szátokban szétpattanó finomsághoz juthattok, szóval bőven megéri. És amúgy is van 10 percetek, amíg a kuszkusz párolódik a fedő alatt. Letelt? Akkor nézzük a végeredményt:
A kuszkusz csodálatosan magába szívja a tejetés vele együtt az összes izgalmas ízesítőt, amit belekevertünk. Egy villa segítségével lazán keverjétek össze, szórjátok bele a gránátalmát és egy formázógyűrűvel, ennek hiányában pl. egy kávéscsészével formázzátok ki  egy tányér közepére. Csurgassat