Horgász torta

  • 2016.04.25.
  • 0

Ez a második pecás tortám.
Igazából vártam a lehetőséget, hogy ismét készíthessek, mert az első nem
olyan lett, amilyet szerettem volna.Kérésre burkolat helyett habbal dolgoztam és nem tudtam úgy kivitelezni,
ahogy azt terveztem.Ráadásul a füvet és vizet szimbolizáló hab a színezék miatt fogott is rendesen.Ez van, ha nem hallgatnak rám! :DBár ez a pecás téma úgy látszik megvan átkozva! :PHogy miért, hamarosan kiderül!Itt most egy netről kiválasztott minta torta alapján kellett dolgoznom.Kicsit azért szárnyaltam, mert nekem nem volt olyan
babumm a minta.
A figurát már másodjára sikerült apum után formázni,
pedig Isten a tanúm nem direkt volt, sőt nem is pecázik! :DSzerintem a bajusz a ludas, mivel apu is bajuszos, így gyakorlatilag, amely
figurára rákerül a bajusz, az apura hajaz! :DA torta belsejét illetően epres ízű
lett.A szokásos kis mascarponés eper krémemet használtam,
külön az eper krémre vonatkozó egyéb speciális kérés híján.Általában a tejszínes, mascarponés, főzést nem igénylő krémjeim alapját ez képezi.Eddig mindenki elismerően nyilatkozott róluk.
S bár most is ugyanazt az arányt használtam, mint mindig, most mégisazt a visszajelzést kaptam, hogy "szép nagyon a torta de
nem érződött ki eléggé az eper íze". :/Nem mondom, hogy a sok munka után, amit ráfordítottam, hogy ismétvalami klassz dolgot adjak át, nem esett rosszul.De aztán higgadtan átgondoltam, hogy mindenkinek más a szájíze.Még két paprikás krumpli se lehet ugyanolyan. Nem biztos, hogy mindenkinek
ugyanaz ízlik.
Aztán az is eszembe jutott, hogy Én bár házi dzsemmel vagylekvárral dolgozom, nem feltétlenül adott volna intenzívebb,
teljesebb ízt vissza egy csomag
kényszerérett eper, ami árban sem lett volna mindegy, mert
hiába próbálom a legjobbat adni, azért mások tárcájára is ügyelek, hacsak nem
nyitja ki direkt, akkor úgy alkalkmazkodom!Az is megfordult a fejembe, hogy az emberek talán már annyira amesterségesen generált ízekhez szoktak, melyek szinte felrobbannak a szájukban,
holott köszönőviszonyban sincsenek a valódi gyümölcsökkel, ízekkel,
csak tele vannak nyomva aromával,
hogy az igazi házi, színezéket, mesterséges aromát nélkülöző készítmények,
már nem rúghatnak labdába.A végső megnyugvást, a szintén ezzel a tortával egy napon készülő
Traktom Tomtortám adta.Jobban mondva a férjem unkahúga, aki a kisfiának csináltatta és, akiroppant hálásan és elismerően nyilatkozott a tortáról, mint külsejét, mint belsejét illetően.Ráébresztett, hogy miért is csinálom, miért nem szabad, hogy egy elégedetlenkedőszemély a kedvemet szegje.Eszembe jutott, hány munkaórába kerül, akár éjszakába nyúlóan is,
átszellemülve, minden mást félretéve,hogy egy-egy torta megszülessen, és olyan torta készüljön, amitnyugodt szívvel adhatok át,
mert valakinek ez egy fontos nap, fontos momentuma lesz.
A szívemből egy kis részt mindig elvisznek a tortával és bár tudom,
nagyon sokat kell tanulnom és közel sem vagyok tökéletes szakember,
sőt szakember sem vagyok, hisz nem tanult szakmám, de a magam szintjén,(egy éve foglalkozom tortákkal)a legjobbat kell nyújtanom azoknak, akik bizalommal fordultak hozzám!Ameddig több az elégedett, ill. hálás tortatulajdonos, addig egyetlen személy nemszabad, hogy elvegye a kedvünket, inkább edződnünk kell általa,
mert jön ugye Mörfi és
biztos lesz még, akineknem találjuk el az ízlését vagy ízvilágát.Azt hiszem egy-egy sikerélmény és csupán receptleírás melléaz ilyen negatív dolgoknak, "élményeknek" is kell teret adni, mert arossz éppúgy szerves része, mint a jó.Merthogy vannak elégedetlenkedők, meg vannak fúra kérések is,
pl.
formát, szeletszámot érintően, utolsó pillanatos rendelések, mikor
szinte feszít az agyunk a cikázó gondolatoktól, hogy akkor most hogyan és miként is
de aztán a torta készítőket hajtó adrenalintól vezérelve, megint megoldjuk, odáállunk
és az akadályok ellenére rájövünk ott vagyunk ahol lennünk kell,
pálya a miénk ! ;)