Szuperjó volt ez a hétvége, most volt az Édes Napok Budapesten! Süti-süti-süti, és az egészben egy dolog volt igazán jó: hogy az egész rendezvény a minőségi sütikről, a minőségi cukrászatról szólt.
Ráadásul nem túl tolakodó módon, akit különösebben nem érdekel a cukrászat, annak nem volt fárasztó és unalmas a téma, egyszerűen csak arról volt szó, hogy a kiállítókat megfelelően válogatták (vagy csak az jelentkezett, aki eleve jó? ilyen részleteket nem tudok… ), és nagyon jó előadókat hívtak meg. 

Az előadók alapvetően sütiket készítettek a színpadon, és közben persze meséltek: arról, hogy hogyan készítik azt a sütit, amit éppen csinálnak, és általában a sütikről, a jó sütikről, hogy mitől lesz igazán finom egy sütemény, tippeket-trükköket osztottak meg. Egy-egy óra persze rövid ahhoz, hogy sok tudást lehessen átadni, de nem is ez volt a cél, hanem inkább az érdeklődés felkeltése, és egy olyan kis csírának az elültetése, ami segít abban, hogy ne elégedjünk meg a nem elég jó minőségű sütikkel.
Mert ez bizony nagyon fontos. Igen, drágább a süti, ha vajjal készül, és nem margarinnal, viszont sokkal-sokkal finomabb és egészségesebb. És többe kerül ízekkel feltölteni a sütit, mint telenyomni cukorral, többe kerül megvenni a vaníliarudat a vanillincukor helyett, de megéri. Ha valaki egyszer ráérez az igazán jó minőségű sütik ízére, akkor rájön, hogy sokkal jobb egy ilyen sütemény, még akkor is, ha drágább, még akkor is, ha emiatt nem minden nap eszünk ilyet, vagy egyszerre nem sokat, de cserébe az, amit megeszünk, az igazán nagyon finom.
Szerencsére ma már nagyon sokan gondolják így, és egyre több a jó cukrászda itthon. Ez egy nagyon jó dolog, de a jó cukrászdák megjelenése mellett ugyanolyan fontos az, hogy a közönség is fejlődjön, hogy a vásárlókban is megjelenjen ugyanez a jó minőség iránti igény. Na ebben nagyon sokat segít az Édes Napok. És ezt a tanítást-formálást tényleg csak nagyon finoman teszi. Kóstolókkal, mindenki számára érdekes bemutatókkal, gondosan megválogatott kiállítókkal. Egyszerűen szuper.

A blogommal nekem is az egyik célom az, hogy megmutassam, hogy finom sütiket csinálni nem egy nagyon bonyolult dolog, nem kell hozzá sok minden, csak egy kis odafigyelés. Csak egy kis vanília, vagy csak egy kis valódi csoki, attól függ, éppen mit készítünk.
Jelen esetben alma kell hozzá, lehetőleg kétféle (igen, tudom, ebbe a receptbe 1 darab alma kell, de lehet ez az egy két fél is, és a másik feleket megesszük – az almák keverése egy nagyon egyszerű trükk, nagyon jól megdobja az ízeket), kell még egy nagyon pici gyömbér, egy kis karamell, egy kis túró, egy kis házilag főzött vaníliapuding (valódi vaníliával készítve), és kevés maradék piskóta. Vagy sütünk mondjuk 2 tojásból egy sima piskótát, ez már helyzetfüggő.
Úgy az igazán finom, ha az almát is hagyjuk néhány órát ázni a karamellszószban, és az egészet még előző nap elkészítjük, hogy legyen idő az ízeknek jól összeérni. Ezt leszámítva (na meg ha nem csak emiatt állunk neki piskótát sütni) ez egy nagyon gyors desszert, hipp-hopp össze lehet dobni, és nagyon finom.  


Almás-túrós pohárkrém
Hozzávalók:

1 alma
1 mokkáskanálnyi reszelt gyömbér
40 g cukor
250 g túró
105 g házilag főzött vaníliapuding (a recepthez kattints ide!; a már elkészített pudingból kimérve)
50 g porcukor
1-2 csepp citromlé
8 db piskótakorong (én maradék piskótából szúrtam ki akkora méretben, ami pont beleillett a poharakba, 4 személyre ehhez 2 tojásból sütött piskóta biztosan elég)

Az almát meghámozzuk, a magházát kivágjuk, kis darabokra vágjuk, lábasba dobjuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi pont ellepi (nekem kb. 200 ml volt), hozzáadjuk a reszelt gyömbért, és az egészet puhára főzzük.
Ha már megpuhult az alma, lehúzzuk a tűzről, és elkészítjük a karamellt: a cukrot egy lábasba tesszük, és csak így egymagában elkezdjük pirítani. Kevergetni nem szabad, mert bekristályosodna; még azelőtt terítsük el egyenletesen a cukrot a lábasban, mielőtt a tűzhelyre tennénk. Mikor már aranybarna a karamell, óvatosan (vigyázat: a karamell ilyenkor fröcskölhet és nagyon forró!) öntsük rá az almakompót levét (nem kell leszűrni, a lényeg, hogy a lé nagy részét öntsük át, almadarabot viszont még ne). Ha esetleg nem olvadt fel benne egyből a karamell, akkor forraljuk fel, és kevergessük addig, amíg fel nem olvad benne minden karamelldarabka, és ezután már kész is, vegyük le a tűzről, és dobjuk bele az almadarabkákat is. Tegyük félre hűlni legalább egy-két órára, hogy közben összeérjenek az ízek.
A túrós réteghez a túrót, a vaníliapudingot, a porcukrot és a citromlevet egy tálba tesszük, és botmixerrel simára keverjük. Könnyebben és gyorsabban tudunk dolgozni, ha nyomózsákba töltjük a krémet, és ezzel adagoljuk majd a poharakba, de kiskanállal is megoldható.
Rétegezzük a sütit poharakba: minden pohár aljára tegyünk egy piskótakorongot, ezen osszuk el egyenlően a poharak között a túrókrém felét, majd az almakompót felét. Erre még egy piskótakorong jön, majd a maradék túrókrém, végül a maradék alma, és a tálban maradt karamellszószt is locsolgassuk a poharakba.
Frissen is jó, de másnap a legfinomabb! 

Kövess facebookon, hogy ne maradj le egy finomságról sem!