Szerintem nincs ember, aki ha fogékony a szépre és a sütikre is, ne ájulna el ezeknek a kis piskóta-rózsabimbóknak a láttán. Annyira gyönyörűek! Tüneményes, kétfalatnyi sütik, ráadásul villámgyorsan elkészül! Mivel ilyen icuri-picurik, csak 5 percet töltenek a sütőben. És hogy még jobban megszeressétek őket: semmi extra nem kell hozzá (csak a sütőforma), igazi “kamra-süti”. Tojás, vaj, cukor, liszt, és kész is az alap, amit kedvünkre variálhatunk.Tegnap előtt éppen a szenvedősebb sütős kedvemben voltam. Ez annyit jelent, hogy ültem a kanapén, egy halom sütis újság és recepteskönyv között, és azon “szenvedtem”, hogy mit süssek. Ötlet az volt bőven magamtól is, csak reméltem, hogy találok valami olyat, amit ha megcsinálok, akkor este azért tudunk belőle enni, de marad belőle annyi (és olyan formában), hogy másnap még szépen le lehessen fotózni. Hát ez van, lehullott a lepel az idilli gasztroblogger életről. Mert ha megsütöm azt a sajttorát, amit már régóta tervezek, akkor azt nem lehet este felvágni, mert még hűlnie kell. Ha más tortát csinálok, akkor hülyén néz ki a fotón, hogy hiányzik a negyede. :p (Nem egyedül eszem, nyugi!) Ilyen problémákkal kell szembenézni, ilyen akadályokat kell legyőzni.Aztán rámkacsintott Nigella könyve a polcról, és emlékeztem rá, hogy abban találtam egy madeleine receptet. A sütőscuccok területén ugyanis magas fokon űzöm az impulzusvásárlást, főleg a mindenféle távolkeleti webáruházak kínálata csábít. Így esett, hogy fél éve van itthon egy madeleine szilikonformám, de még nem használtam. Na de ezek után, beindul a madeleine-üzem, kérem, mert ez annyira finom, és annyira egyszerű, hogy gyorsabb, mint a keksz! Hoppá! Ez a nem semmi!Megcsináltam a tésztát Nigella instrukciói alapján, annyi különbséggel, hogy ő rózsavirágvizet használt, én pedig narancsvirágvizet. Aztán az első tésztatöltésnél jött a sokk: Nigella azt írta, hogy 24 sütike lesz ebből az adagból, nekem meg már csak épphogy’ maradt tésztám az első töltés után (9 madeleine). Jézusom, Nigella átvert volna? Nem lenne szép tőle, hát mi lesz így az eddigi jól kiszámítható, megbízható kapcsolatunkkal?! Pánikban rohantam a könyvespolchoz, újra fellapoztam, aztán még mindig hitetlenkedtem, mert csak másodjára láttam meg azt az aprócska szót, hogy “mini”. Szóval megnyugodhattam, Nigella nem vert át, megmenekült a barátságunk, mert az ő 24 minimadeleine számítása pontosan fedezi az én 12 darab normál madeleinemet.Ezek után már csak az élvezdekés jött, meg másnap reggel a fotózás!Hozzávalók (12 db normál méretűhöz):50 g vaj (tényleg vaj, nem margarin) + 1 ek. a forma kikenéséhez1 nagy tojás40 g cukor (én felesben használtam por- és kristálycukrot)45 g liszt2 ek. narancsvirágvízElőször is felolvasztjuk a vajat, és félre tesszük hűlni.Ezután semmi nagy mutatvány nem következik: egy nagy tálban krémesre verjük a tojást a cukorral. Akkor jó, ha már olyan állaga van, mint a majonéznek. Kézi mixerrel ez olyan 4-5 perc. (Én legközelebb egy zacsi vanillincukrot is teszek bele.)Beleszitáljuk a lisztet, majd hozzáöntjük a vajat és a narancsvirágvizet. Alaposan keverjük el, de azért óvatosan forgassuk.A tészta mehet a hűtőbe, ahol egy órát pihen.A sütőt előmelegítjük 220 fokra. Ilyen magas hőmérsékleten ezek a pici, hideg tésztájú sütik 3-5 perc alatt megsülnek, legyünk résen. Kivajazzuk a formát egy ecset segítségével, aztán egy kiskanállal beleadagoljuk a tésztát. Nem kell teli rakni, mert picit nőni fognak.Ha kész, üssük ki a formából, és hagyjuk hűli a sütiket. A legjobb, ha ezt egy rácson tesszük, így alulról-felülről tudja ladni a hőt.Nincs más hátra, együnk kedveseim, mert hamar elfogy. Aztán már csak egy újabb formát kell rendelni a netről, hogy egyszerre tudjon sülni 18 kis madeleine. Gyönyörködjetek a kis tüneményes, rózsaszín, habos-babos fotókban, aztán gyertek a facebookra is!Hasonló bejegyzések:Kakaós zabkeksz fehércsokivalCitromos márványos sajttortaDupla Oreos csokitorta – egyszerűbb, mint gondolnádChocolate chip cookie – amerikai csokis keksz