Képzeljetek el a férfiembert, aki az elmúlt másfél évben, hogy ha megkérdeztem tőle, hogy ‘Mit ennél, drágám?’, 100-ból 99-szer azt válaszolta, hogy hamburgert! A maradék 1 esetben csak annyit mondott, hogy marhahúst! Gondolom nem volt nehéz elképzelni, hiszen elég sok hasonló egyed szaladgál a világban, pláne mióta itthon is robbant a hamburger-gasztrobomba. Készült már mindenféle toplista a budapesti hamburgerezőkről, van már burgerblog is, és szerintem nincs kerület Budapesten, amiben ne lenne 1-2 hamburgerező hely. Mondanom sem kell, hogy említett toplisták lelőhelyei és a burgerblog el vannak mentve a kedvencek közé az én kis drágám telefonjában.Sokat nem kellett gondolkodnom a tortán, amikor már közeledtünk a szülinapja felé. Viszonylag egyszerű kérdés volt, hogy milyen tortát csinálok: Hamburger-tortát, természetesen. Első gondolatra megijedtem, hogy jesszusmária, hát hogy fogok elkészíteni egy hamburgert, de mint általában, ha az első felindulásomból lenyugszom, tisztul a kép, és máris nem tűnik olyan ijesztőnek a feladat. Így próbáltam végiggondolni, hogy az egyes alkotóelemeket miből lehetne elkészíteni, és a végére rájöttem, hogy ez egyáltalán nem bonyolult, semmilyen spéci eszköz nem kell hozzá. És bár a blog nem formatortákról szól, de úgy gondolom, hogy sokak kerülhetnek még hamburgertorta-közeli helyzetbe, így jól jön egy két jó tanács, tapasztalat. Jöjjenek az alkotóelemek:Zsemle, buci = kefíres piskóta, mázzal a tetején, szezámmaggal szórvaHúspogácsa = kókuszgolyómasszaMajonéz = mascarponekrémKetchup = málnalekvár (vagy pirosra színezett mascarponekrém is lehet)Paradicsom, sajt, saláta = marcipán, fondantLássuk kicsit részletesebben:1., Hamburgerzsemle (26 cm-es tortaformához)Piskótát sütünk, egy nagyon egyszerű, kevert változatot. A sütőt előmelegítjük 175 fokra, és sütőpapírral kibéleljük a tortaforma alját. A tésztához pedig csak összekeverjük a következőket egy nagy tálban, kézi habverővel, ilyen sorrendben:Mérőedényként a kefírespoharat használjuk!2 kis pohár kefír (kb. 150-170 g / pohár)4 egész tojás2 pohár cukor2 cs. vanillincukor3/4 pohár étolaj4 pohár finomliszt – benne elkeverve 2 zacskó sütőporA masszát a tortaformába öntjük, és 30-40 percig sütjük. Ha úgy látjuk, hogy nagyon barnul a teteje, az még nem tragédia, sőt! A hamburgerzsemlének különösen jót tesz, ha megbarnul a teteje. Ha a végefelé már nem egészségesen barnulna, akkor kapcsoljuk lejjebb a sütőt 10 fokkal, majd tűpróbával ellenőrizzük.Ha megsült félretesszük hűlni, majd két lapba vágjuk.2., HúspogácsaEhhez is csak egy nagy tálra és a kezünkre lesz szükség. Minden összegyúrunk, hogy egy jól formázható, nem morzsálódó masszát kapjunk. Ezt a hozzáadott tejjel tudjuk szabályozni, lassanként adagoljuk.500 g darált keksz (készen is lehet kapni, nem kell vele szenvedni:))5 dkg vaj (szobahőmérsékleten)5 dkg Rama (szobahőmérsékleten)5 dkg cukrozatlan kakópor20 dkg porcukorrumaromafél narancs leve és héja1-2 dl tejHa már jó a masszánk, tegyük egy órára a hűtőbe, hogy összeálljon, majd nyújtsuk kis egy kb. 26 cm-es körnek. A tortaforma aljával segíthetünk magunknak, az a jó, ha egy kicsit majd túllóg a piskóta alján, tehát kilóg a husi a zsemléből. Ha a széle kicsit megreped, nem gond. Nem kell szabályosnak lennie, gondoljunk csak egy igazi húspogácsára! Ha késznek nyilvánítjuk a husinkat, akkor fogjunk egy hurkapálcikát, vagy kötőtűt, vagy bármi ilyesmi alakú tárgyat, és nyomkodjunk a húspogácsába rácsnyomokat. Tudjátok, amikor tűzön sütőtt hamburgerről van szó, mindig belenyomódik a sütőrács a húsba. Én még annyival spékeltem meg a husit, hogy fekete gélfestékkel kis foltokat nyomtam a pogácsa szélére egy ecset segítségével. Amúgy simán az ujjunkkal is lehet, és elég csak a szélére, hiszen csak az fog látszódni, kilógni, fölöslegesen ne festékezzünk.3., Ketchup – majonézA ketchupot egyszerűen málnalekvárral helyettesítettem, és azt kell mondjam, hogy szuper döntés volt. A piskóta is masszív, a “husi” is masszív, nagyon jót tett az ízösszhatásnak a málnalekvár.A majonéz pedig  250 g mascarpone kikeverve porcukorral, majd fellazítva 1,5 dl felvert tejszínhabbal.4., Saláta – paradicsom – sajtEzeket az összetevőket marcipánból formáztam. Természetesen fondantból (cukormassza) is lehet, de mi azt nem szeretjük annyira, a marcipán viszont finom is! Vehetünk már előre színezett marcipánt is (zöld; sárga-narancssárga; piros), de a natúr marcipánt is szépen meg lehet színezni gélfestékkel. Én legalábbis ezt használtam: Wilton leaf green, rubby red, naranja.A zöld marcipánt kinyújtottam, majd 5 cm széles csíkokat vágtam belőle. A csík egyik szélét elkezdtem az ujjaimmal elvékonyítani, szakszóval “nyomigálni” a lényeg az, hogy a széle fodros legyen, néhol pedig összecsíptem, egy-egy hullámot egymásra hajtottam. A salátában ugye az a jó, hogy nem szabályos. A sajt még szintén egy nagyon egyszerű dolog. Kinyújtjuk a sárgás-narancssárgás marcipánt kb fél cm vastagra, majd egy vonalzó segítségével háromszögeket vágunk. A sajttal is úgy kell gondolkodnunk, hogy csak a háromszögek sarkai látszanak majd ki a tortából, ezért nem kell egy egész négyzetlap, ami befedi a húspogácsát, mint a valóságban. Amennyire egyszerű volt a saláta meg a sajt, annyira gyűlt meg a bajom a kis nyamvadt paradicsomokkal. Kivágtam a piros marcipánból (fél cm vastag) kis félköröket, majd a körvonal szélétől kicsit beljebb karcoltam egy vonalat, hogy ez legyen a paradicsomkarika széle. De ettől még sehogysem nézett ki. Mivel nyersen kifejezetten utálom a paradicsomot és nem tudom megenni, ezért a neten kutakodtam értelmes google fénykép után, hogy vajon hogy is nézhet ki egy szelet paradicsom igazából. (nemérkiröhögni) Így jutottam arra a megoldásra, hogy kelleni fog a belsejébe a kicsit világosabb paradicsomhús meg a magok. Ezért egy kis darab natúr marcipánt elkezdtem az ujjaim között hajszálvékonyra nyomogatni, majd kiszakítottam belőle egy V mintát, majd ezt nyomkodtam a paradicsomszeletkére. Remélem érthető így, de itt is az a lényeg, hogy a paradicsom közepén legyen egy világosabb rész, amit a paradicsomevők biztosan be tudnak azonosítani, hogy melyik része. A baj csak az volt, hogy a natúr szín nagyon elütött, így az ujjammal, pecsételősen megfestettem piros festékkel ezt is, így már beleillett a paradicsomkoncepcióba. Hurrá!A magokat úgy csináltam, hogy a sajtnak szánt narancssárgás marcipánból egészen ici-pici darabokat csippentettem a körmömmel, majd az ujjaim között megsodortam, és ráragasztottam a paradicsomkarikára. Ha ezzel nem szeretnénk sokat nyűglődni, akkor használjunk szezámmagot, a zsemle miatt úgyis szükség lesz rá.A hamburger összerakása következik:A piskótakarika alját megkentem baracklekvárral, csak hogy ne legyen száraz. Majd a szélére applikáltam a salátafoszlányokat és úgy rendeztem, hogy a saláta széle túllógjon egy kicsit a zsemlén, hiszen látszania kell majd akkor is, ha már meg van pakolva a hamburger minden földi jóval.Ezután a saláta közötti középrészt megkentem a mascarponekrémmel, egészen a saláta kezdetéig, majd málnalekvárt is halmoztam rá.Erre jött a hús. Próbáljuk úgy elrendezni, hogy a hús alól kilátsszon a saláta, és csepegtethetünk egy kis mascarponekrémet is a hús és a saláta közé, mintha kicsöpögne a majonéz.A húst megkenjük újabb mascarponekrémmel és málnalekvárral, de csak középen, hiszen a szélére jön a sajt és a paradicsom. Rendezgessük el ezeket is, úgy, hogy kilátszódjon majd, tehét a husi szélére tegyük.A végén következhet a zsemle teteje, aminek a széléről én levágtam egy 1 cm-es sávot, hogy kisebb legyen. Ha enélkül tettem volna fel a tetejét, akkor semmi nem látszott volna a húsból, a sajtból meg a paradicsomból. Ezt persze legközelebb már elegánsabban fogom megoldani: a bekevert piskóta fele megy  a 26 cm-es formába, a másik fele ped