Varázslatos szeptember Ausztriában

  • 2019.10.16.
  • 4

Idén a nyaralás átcsúszott az őszbe, mert az eltelt évek alatt rájöttünk, hogy nincs értelme a vad, nyári hőségben kirándulni. Mi legalábbis olyan galádak vagyunk, akiknek elveszi a kedvét a kánikula, és lehetetlen küldetésnek tűnik élveznünk mindazt, amiért egyébként odautaztunk a kiválasztott helyre. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem nyaralunk majd nyáron, de akkor mindenképp olyan országba megyünk, ahol esélyesebb a kellemes idő – már ha a klímaváltozás addigra nem köp bele még jobban a levesbe – csak hogy ilyen idétlen képzavarral éljek. A tengerpart kapcsán pedig mindenképp marad az utószezon, amikor már elviselhető a levegő hőmérséklete, de a víz még kellemes meleg, ill. nincs már tömegnyomor.2019 nyara ezúttal a nappalink csinosítgatásával, sőt az egész lakás kifestésével telt el, hogy aztán szeptember közepén végre élvezhessük az egész évben várt kirándulást. 6 év után megint az én „szerelmetös” országomra, Ausztriára esett a választás, mégpedig azért, mert eleve várt ránk ott egy feledhetetlennek ígérkező program. Nevezetesen Michael Bublé koncertje, akinek a hangját évek óta imádom. A 2014-es budapesti fellépését elszalasztottam, sőt bevallom, későn döbbentem rá, hogy nekem őt igazából élőben látnom és hallanom kéne. Mivel a kisfia betegsége miatt a showjazz félistenének tartott úriember 2 évre visszavonult, jó időre esélytelennek is látszott a személyes élmény. Ez valószínűleg így is maradt volna, ha csak rajtam múlik, ui. nem követtem a vele kapcsolatos eseményeket. Nem úgy a Kutyafül, aki hozzám hasonlóan kedveli Bublét, és feliratkozott a hivatalos weboldalára, hátha egyszer csak küldenek egy hírlevelet arról, hogy újra koncertkörútra indul. És indult. :D Mindezt karácsonykor, a gyertyafényben úszó fenyőfa előtt tudtam meg, könnyek között, kezemben a koncertjeggyel. :D Michael Bublét kaptam ajándékba!!! Ja, bocs, nem, a koncertjét, Bécsben. :) Még most is zsepi után kell nyúlnom, ha eszembe jut az az este… A Kutyinyek amúgy is kb. minden karácsonykor megríkat, olyan ügyesen ki tudja találni, minek örülnék a legjobban. :)Logikusnak tűnt, hogy a koncert napja köré szervezzük az idei kirándulást. Mivel tavaly óta tudjuk, hogy a túrázást nekünk találták ki (a térdemnek sajna erről más a véleménye), egyértelmű volt, hogy a gyaloglásé lesz a főszerep, mégpedig a csodás, osztrák hegyek között, de azért Bécstől nem túl messzire. A lakás kapcsán eléggé kiköltekeztünk, ezért különösen fontos szempont volt, hogy a szállásunk megfizethető, ugyanakkor elfogadható minőségű legyen, ill. most olyan látnivalókat kerestünk, ami nem bővelkedik belépőjegy vásárlásban, nevezetesen a természeté a főszerep – ha már túrázás, ugyebár. E szempontok mentén hamar meg is találtam a helyszínt és a szállást. Az úti cél Alsó-Ausztria lett, sőt egészen pontosan a Mostviertel (Mustnegyed) régió. Az országnak ez a része is tele van látnivalóval, és lélegzetelállítóan szép. Négy éjszaka várt ránk az Ybbs menti Waidhofen városka közelében, kettő pedig Bécsben.Sajnos az utazás napján Pest alatt és Bécs előtt is dugóba kerültünk, aminek köszönhetően elég későn érkeztünk meg a szállásra, így aznap már nem maradt idő felfedezni a környéket, csak az 5 km-re lévő Waidhofenbe tudtunk elgurulni.Szálláshelyünk, a Biohof Ebenbauer egyike a hegyoldalban megbúvó, gyönyörűen rendben tartott parasztgazdaságoknak, ahol abszolút természetközeli élményben lehet része a városi hangzavarban megfáradt fülű és lelkű embereknek. Biciklis túrákra kifejezetten alkalmas ez a terep, és bár mi canga nélkül voltunk, sétautakat is bőven lehetett itt találni. Végül nem is mentünk el messzebbre, pedig eredetileg azt terveztük, hogy minden nap kocsiba ülünk az újabb és újabb túraútvonalak reményében. Némiképp persze vicces lett volna, hogy kocsival megyünk gyalogolni. :D A gazdaságot körbeölelő táj azonban úgy megigézett bennünket, hogy jobbnak láttuk maradni, és körbejárni az ottani vidéket. Első nap közel 20, másnap pedig kicsit több, mint 10 km-t sétáltunk. Hogy miért nincs szó harmadik napi teljesítményről? Mert túrázás helyett találtunk más programot is.Na, de vissza a Biohofhoz! A szállásunk egy hajdani istállóból kialakított épületben volt, egyazon portán a gazdasszonyék házával, ahol egyébként mindhárom lányuk ott lakik a családjaikkal, de olyan jól elbújtak, hogy a 4 nap alatt csak egyszer futottunk össze az egyikükkel. Szóval még ők sem zavarták a nyugalmat.A kilátás az egyszerűen berendezett, de tiszta apartmanunkból káprázatos volt – rögtön úgy éreztem, hogy nekünk jó lesz itt. Túlzás nélkül, mintha a Mennyországba csöppentünk volna. Hiába na, Ausztriában eddig még egyszer sem kellett csalódnunk! :) Az örömünket az is fokozta, hogy ott is és szinte azonnal lett 3 macskánk: Frau Lujzi, Herr Frici és Fräulein Fostos. :D A neveket persze mi adtuk nekik hasraütéses-alapon. Bár utóbbi cirmák azért valóban rá is szolgált a nevére, mert egy óvatlan pillanatban az ágyunkban szabadult meg bélése tartalmától. Rutinos macskaszülők lévén azonnal orvosoltuk a szagos problémát, és a gazdasszonyunknak már csak a paplan mosógépbe való behelyezése maradt. Fräulein Fostos eme kis intermezzo után kiszorult a konyhába, nehogy megint paplancsere legyen a vége.Egy ilyen gazdaságból persze a kutya sem hiányozhatott (hiába van már nekem egy belőle :D ), és Beni személyében is haverra találtunk. Errefelé még a tehenek is barátságosak, akárcsak a szamarak, legalábbis hozzánk azonnal odajöttek, mintha csak rég nem látott barátaikat akarták volna üdvözölni, majd pedig szomorúan pislogtak utánunk, amint tovább indultunk az aznapra kijelölt úton. Imádtam az édes pofikájukat, nekem nagyon tetszenek. :)Szóval megvolt mindenünk: pazar táj, reggel/este cicák, kényelmes ágy, csend, nyugalom és békesség, tiszta levegő, jó idő és otthoni kaja vacsira. ...ja, és a fülemnek annyira kedves német nyelv. :DA gazdasszony, Rosi segítőkész volt, és csak egy szavamba került, hogy az apartmanunk – főzési szempontok szerint megítélve – kissé hiányos konyhájába hipp-hopp kerüljön szűrőkanál és mosogatószivacs is. Utóbbi csak azért, mert 2 tányérért és 2 lábasért eszem ágában sem volt beindítani a mosogatógépet.Mivel ugyebár nem akartunk nagyon költekezni, még itthon lefőztem 5 komplett ebédet, amiket lefagyasztva, bedobozolva vittünk magunkkal a reggelire való és a túrázáshoz szükséges, szintén saját magam sütötte zsemlékkel és kiflikkel egyetemben. Nem mintha Rosiéknál nem kaptunk volna reggelit, de a 2600 Ft/koponya árat elfrüstükölni egy kicsit soknak éreztük. Elég volt belőle az első nap is teszt gyanánt, már csak azért is, mert ahhoz képest, hogy azt hittük, itt reggelire házi sajtok és péksütik várnak majd ránk, egy csöppet csalódtunk. Úgyhogy csak ehhez mérten tartottuk soknak a reggeliért elkért összeget, egyébként minden rendben volt vele.