BORJÚPOFANagyon finom, nagyon porhanyós!!! Amilyen a sűlt húsnak lennie kell.. Amikor a férjem hazaállított a hentestől mindenféle húsfélékkel, szépen elkezdtem zacskózni és a mélyhűtőbe pakolni azokat. Viszont amikor ehhez a csomaghoz értem és kicsomagoltam, megállt a kezem a levegőben, mert egy nagy szempár nézett rám. Ránéztem a férjemre kérdően és csak annyit válaszolt, nem vettem meg külön a nyelvet, megvettem az egész fejet.. Nagyon finom a húsa, majd valamelyik nap megcsinálod.. Ha van a hentesnél marhanyelv, mindig vásárolunk, mert imádjuk az abból készült levest és a jól elkészített nyelvet. De én még így az egész fejjel a konyhámban nem találkoztam.Rögtön eszembe jutott, amikor még fiatal lányként - kb. 120 évvel ezelőtt Londonban dolgoztam egy török tulajdonosú étteremben, és az egyik nap egy nagy lefedett edényben főtt a dolgozók ebédje. Mindig valami finomat ettünk, szerencsémre a tulajdonos nem tésztát tésztával etetett bennünket, vagy a tészta és a tojás mindennapos váltakozásával etette a jónépet, ahogy nagyon sok, főleg olasz tulajdonú étteremben szokás, hanem amit ők - a feleségével és a kisfiával - ettek, azt ettük mi, az ott dolgozók is.. Kérdeztem a séfet, hogy mi készül? Nevetve mondta, hogy a tulaj a tiszteletemre a fazékban lévő dolgot vette, majd meglátom.. Nagyon izgatott voltam, hogy mi lehet az..leskelődtem is sokat, hogy mi készül.. Majd amikor kitették az asztalra, az égre emeltem a szemem, hogy hogyhogy nem esett le rögtön az edény méretéből, hogy birkafej lesz az ebéd? Még nem ettem birkafejet és amikor a szemet nekem akarták adni, rögtön visszautasítottam, tisztelet ide vagy oda.. Persze mindenki nagyokat nevetett..én meg csak egy kis darab húst mertem a pofáról enni, ami finom volt, de mégiscsak a feje..így aznap én főleg salátát ettem.. Meg vajat és forró kenyeret.. De ha ez ma történne, biztosan többet ennék belőle, mert finom és idővel nem lesz olyan finnyás az ember...igaz a szemet most se kóstolnám meg..Szóval ez nem birka, hanem borjú fej volt.. Azt ketté vágtuk és úgy tettük el a mélyhűtőbe.. Azért írom többesszámban, mert a férjem fejezte be a zacskózást.. Nem nagyon voltam olyan hangulatban, hogy egy nagy üveges szempárral az ujjaim alatt vágdossam a fejet.. Így Iván szépen megcsinálta nekem..
Bevallom nézegettem a recepteket..nem túl sok van fent, anyukámat is kérdeztem - mégiscsak vidéki "asszonyság", aki az udvaron nevelte a "húst" és az került mindig a mélyhűtőnkbe. Disznót, marhát is sokat vágtunk, ha tartottunk otthon, ha nem.. Úgy vettük az egész állatot, levágtuk/vágattuk és otthon meg feldolgozás után ott volt a friss, házi hús a mélyhűtőben.. Szóval anyukám azt mondta, hogy a borjú/marha fejét ki szokták dobni, mert nincs rajta sok hasznos rész.. Férjem csak nevetett.. Majd azt mondta, hogy nem kell túlbonyolítani az elkészítését.. Az alábbiakban olvashatjátok..HOZZÁVALÓK1/2 borjú fejesó, ecetELKÉSZÍTÉSEA megmosott fejet hideg vízbe tesszük pár órára, a vizet félóránként cseréljük le..
Ezután tegyük fel főni a húst egy nagy fazékba 2 órára. A vízet sózzuk, cca. 2 ek ecetet tegyünk bele.Ha letelt a 2 óra, akkor öntsük le a vizet és mossuk le a húst, majd ízesítsük sóval vagy vegetával és süssük meg 180 fokon. Nagyon finom, porhanyós húst kapunk.A Facebookon
itt tudtom hozzám csatlakozni.Ha Google+-on szeretnél hozzám csatlakozni,
ide kattints.