A Kölsch és az Alt - a Ruhr-vidéktől a hazai sörfőzdékig

  • 2017.08.09.
  • 6

Észak-Nyugat-Németország két városának Kölnnek és Düsseldorfnak a sörei, a Kölsch és az Alt is messze földön híresek. A két város meg hosszú évek óta azon verseng, hogy melyik a jobb. Természetesen gúnyrajzokkal és egyéb - amolyan bumfordi németes humorral megtűzdelt - reklámokkal is találkozhatunk lépten-nyomon.
Pedig a két ital sokban hasonlít egymásra, mert mindkettő ún. hibrid sör. Vagyis felsőerjesztésű (ale) élesztővel készül, de hasonlóan az alsóerjesztésű lágersörökhöz, viszonylag hosszú ideig és alacsony hőmérsékleten érlelődnek. Természetesen a sörforradalom óta világszerte főznek ilyen stílusú söröket, de eredetileg igazi regionális sörök, amelyek csak Németországnak ezen a részén készülnek. Olyannyira, hogy a Kölsch eredetvédett név, csak a Kölnben és közvetlen környezetében található 24 sörfőzde használhatja az elnevezést, a máshol főzött sörök, csak Kölsch-stílusúak lehetnek. A híres kölni főzdék (Päffgen, Früh, Dom) sörözőiben hagyományosan a cilinderforma 2 dl-es pohárban, a Stange-ban szolgálja föl a helyi pincér, a Köbess. Kezében a szintén jellegzetes füles tálcával, a Kranz-cal. (A kölni tájszólás önmagában is nagyon vicces, itt most csak egy gyors szótárszedet a "legfontosabbakkal".) A Kölsch üde, gyümölcsös, könnyű a teste és cseppet sem komlóhangsúlyos, bár vannak karakteresebben keserűek, mint például a Gaffel. Az igazi a friss, csapolt, de üvegesben a Gaffel és a Früh azért Kölntől távolabb is kapható. (Düsi kolléga remek idevágó posztja a témában.)
Az Altbier neve nem a hosszú érlelésre, hanem a régi módi szerint való sörfőzésre (alt = régi) utal. Düsseldorf belvárosában rengeteg helyen főzik ezt a mély borostyánszín, malátás, enyhén gyümölcsös, haraphatóan kenyeres itókát, A leghíresebb főzde és söröző, az Uerige mellett megtalálhatjuk - többek mellett - a Füchschen-t, a Schüssel-t, boltokban meg egész Németországban a jóval kommerszebb Diebels Alt-ot.
A magyar KKK-sörök piacán a Monyo főzött még kora tavasszal egy Kölsch-t, amit a Bölcsőben már volt szerencsém kóstolni, és egészen kellemes, könnyeden gyümölcsös volt. Nemrég a második főzet is elkészült, ami Németh Anti szándékai szerint malátásabb lett az elsőnél, úgyhogy elhatároztam, hogy megkóstolom, és összemérem a nem is oly régi német emlékekel. És ha már a Főzdeparkban jártam, a Horizonttól is kaptam egy Altbiert, majd gyorsan vettem a Kecskeméti Sörmesterek Vörösbegy névre hallgató Alt-jából, és beemeltem ezeket is a kóstolásba.


A Monyo Kölsch egészen világos, amolyan citromos kamillatea (vagy kórházi laborminta)-színű, és gyorsan elfoszló világos habja van. Illatában azonnal érkezik a beigért malátásság, de túlzott mértékben. Szinte elnyomja a gyümölcsös, fruttis, észterességet, enyhe barackos felhangokat, amik melegedve azért kikandikálnak az elázott malátászsák-szag mögül. Még jobban melegedve átbillen egy kis fenolos illatba, és nem áll össze igazi harmóniává. Ízben könnyed barackos-almás majd vilmoskörtés gyümölcsösség jelenik meg az intenzív malátás ízek mögött és egy Kölschtől kicsit idegen komlókeserűs, majdnem pils-es zárás is megjelenik. A kortyban enyhe tapadósság, szárító utóíz érezhető, Nincs meg benne az az üde könnyedség, és frissítő gyümölcsösség, pedig az alkoholja csak 4,6%. Az előző irány szerinten sokkal közelebb állt az eredeti példákhoz.

A Kecskeméti Sörmesterek Vörösbegy névre hallgató Altbierje még 2014-ben a 3. Házi Sörfőző Verseny csapján került bemutatásra. Nagyon bátor vállalkozás volt ez akkor, mert a "sörforradalom" korai szakaszában IPA helyett egy ilyen kevéssé ismert sörtípussal előrukkolni, nem kis eltökéltséget jelez. (Bár ugyanők tartanak továbbra is Grodziskije-t a kínálatukban, ami szintén nem a világ legnépszerűbb söre...)

A Vörösbegy 5,5%-os alkoholja egy kicsit följebb van a düsseldorfi nagy nevek 4,7-5,0%-os szintjénél, de belefér a kategóriába. Vörösréz-borostyán színnel és dús, ekrű habbal indít. Harmonikus malátaszirupos, csipkebogyós illatába erdei gyümölcsök, enyhe diósság és pörkölt illatok vegyülnek. Ízében a malátás, héjas, kevés komlós kesernyésséggel. Ehhez egy fajtaidegen pörköltség is vegyül, amit a komlózás még egy kicsit erősít is, így gyümölcsösség helyett inkább egy bécsi láger karaktere jelenik meg az egyébként krémes, telt, és nagyon harmonikus sörben.

A Horizont sörei sokszor nagyon óvatosak. Remekül összerakják a recepteket, de mégis egy fogyasztóbarát visszafogottság uralkodik a söreikben, ódzkodnak mindenféle extrémitástól, harsányabb ízvilágtól, ami ismerkedő sörbarátok szempontjából pozitív, mert megismerkedhetnek olyan fajtákkal, amiknek az extremitásai elsőre talán túlzás volna a számukra. (Azért tudnak ők, ha akarnak, lásd a nemrég csapra vert kísérleti NE IPA-jukat hamarosan.) Az Altbierjük a 2016. nyári Főzdefeszten debütált, azóta persze készült új főzet ebből is.

A Horizont Düsseldorfer Altbier 5,5% alkohollal, rezes borostyán színnel és bézs, krémes szép habbal kerül a pohárba. Illatában a maláták, a csipkebogyós malátas