A komló mindenki által ismert sörfűszer, azonban frissen fölhasználva még intenzívebb ízeket is ki lehet nyerni belőle, így - először itthon - a komlószüret után 1 hónappal megjelentek a komlós újdonságok a sörpiacon.

Az átlagfogyasztói köztudatban a sör mindmáig nyári italnak számít Magyarországon. Ha forró a nyár, vagy mint ahogy idén is, sportversenyekkel gazdagon teleszórt az idény, akkor meg nem állnak a kisüzemek és a nagy gyárak, ontják a világos lágert, könnyű APA-t, meggyes sört stb. A szezonalitás valahogy nem férkőzött még be az agyakba. Hiába próbálkozott 15-20 éve a Pécsi Sörgyár vagy a Dreher téli sörrel (Három királyok, Téli sör), az évszakokra jellemző könnyedebb-erősebb, egyszerűbb-tartalmasabb sörök még mindig a periférián mozognak. Bár a karácsonyi időszak megmozgatja az egyértelmű "férfias" ajándékra kapva-kapó tömeget, de a tavaszi Märzen, a májusi sör, vagy a komlószürethez kapcsolódó friss komlós sörök - egy két kivételt (pl ezt vagy ezt) nem számítva - nem szerepeltek se a kicsik, se a nagyok palettáján. Eddig.
Merthogy a héten a Monyo bemutatja az első magyar wet hopped ale-jét, amit az Uradalmi Sörmanufaktúra komlóföldjein alig egy hónapja szedtek közösen a sajtósok derékhadával és azon frissiben föl is dolgozták, és megfőzték sörnek, és a Dreher a Hidegkomlós és az Amerikai Komlós után a konszern egy másik brandje, a Kozel égisze alatt, de helyben, Kőbányán főzött egy Első Komlós névre hallgató új Kozelt. Persze olyan ez mint mondjuk a rally, mindkettőt más elvárásokkal kell kezelni, akár egy WRC-s autót vagy egy alsóbb osztályos tuning 1500-ös Ladát...

A komlót jellemzően ősz elején (az északi féltekén szeptember) még a napos hetekben szüretelik és természetesen cseh és német földön, de máshol is megünneplik az új termést, sok helyen új sörrel.
A wet hopped ale  (más néven Harvest IPA) - vagyis friss komlós sör olyan főzet, melybe nem a már megszárított komlóleveleket vagy pelletet főzik bele a sörfőzdében, hanem a szüret után legott (2-3 órán belül) a frissen leszedett komlótobozkákat már dobják is bele a komlóforraló üstbe, és ebből készül ez a frissességében egyedi sör.

A Sörbúvár kóstolt már ilyet, hiszen a Pyraser Hopfenpflücker, a főzde szűretlen pilzenije pont így készül, mivel a német főzde oldalában is van 72 komlótő, ahonnan rögtön belezuttyantják a serfőzők a tobozkákat a készülő sörbe, és harapható friss német-komlós illata és íze lesz a sörnek.
De vajon mit tudott a Monyo és az Uradalmi Sörfőzde kihozni ebből, és a Kozel Első Komlós vajon megdobogtatja-e a sörgeek-szíveket? Erre kerestem a választ, miközben a háttérben a magyar válogatott 2:0-ra verte a lett nemzeti tizenegyet. (Bár ez utóbbi tény történetünk szempontjából cseppet sem fontos.)
Kezdjük a Kozellel, mely már a doboz színében is eltér a Dreher által licenc alapján gyártott 10-es világos Kozeltől, és az ígért komlós élmény mellett a maláta is vélhetően bőkezűbben van adagolva, mert 4,6%-os az alkoholja. Hasonló színű Kozeles dobozt a szlovák SAB-Miller is előpattintott már a vállalati kreatív varázsdoboz mélyéről. Ők akkor egy 8-as Balling fokú, nagyon könnyű világost bolondítottak meg némi Citrával, és egy egész tűrhető, citrusos ízvilágú ivósört készítettek. (Kozel Extra Svieži - részletesebben lásd a korábbi posztban).
Kőbányán vélhetően a cseh originál Kozelnél kicsit butább licenc Kozelt turbózták föl, és adagoltak bele extra adag komlót. Azért az összetevők között szerepel komlókivonat is, úgyhogy valószínűleg ez nem a tankos Pilsner Urquell-hez mért minőség, de prekoncepciók helyett inkább maradjunk az empirikus élménybeszámolónál.

A Kozel Első Komlóst kitöltve muskotályos, zöldséges nemeskomlós illat, és megkóstolva íz az indítás. Érződik a cseh komló, jellegzetes "smooth", elegánsan száraz ízvilága. Azonban "üzemi" hőmérsékletre melegedve már kikandikálnak a pilzeni malátás illatból a halovány vajaromás (diacetil), és konzervzöldséges (DMS) jegyek, és szépen átveszik a főszólamot. Ugyan az alap Kozelnél valóban teltebb és karakteresebb a zöld Kozel, azonban ez önmagában még nem akkora dicsőség. Az utóízben határozottan ott bujkál a bőven odahintett komlósság, de ez kevésbé a friss, inkább a patikamérlegen kiszámolt kesernyés komlókivonatnak köszönhető. Viszont dicséretére legyen mondva, nem olyan orvosságos, mint a sárga Kozelben, hanem egész csehes érzetet ad.

Persze mindez továbbra is a Kozeles relációban igaz. Hasonlóan a Dreher Hidegkomlóshoz megállapítható, hogy szép az irány, de az alapsörön is kéne változtatni, hogy elégedettebbek legyünk, viszont az átlagfogyasztó örömmel konstatálhatja, hogy egy jobb Kozelt kapott a kezébe. Amolyan Pilsner Urquell-Light a Kozel Első Komlós. Kicsit zöldebb, kicsit markánsabb, és persze a miénk. Hogy ezt érdemeltük-e, azt mindenki döntse el maga...

A Kozelnél nagyjából azt kaptam, amit előre gondoltam, a Hop Harvestre azonban annál inkább kíváncsi voltam, robban-e akkorát, mint a hírverés körülötte. A Monyo-Uradalmi Sörfőzde koprodukciós söre a Kraft-sör filozófia jegyében született. 6,4%-os alkohollal, 15,6-%os szárazanyagtartalommal láthatóan nem fukarkodtak az alapanyaggal a főzdében. A komlózás is szép ívet ír le, hiszen a váli uradalomban (gyönyörű drónos video itt) a hagyományosabbnak számító Magnum és Northern Brewer mellett Cascade-t, Chinook-ot és Centennialt gyűjtöttek be a szorgos kezek, így elég szép komlóképlettel rendelkezik a sör, amit magyarul friss komlós IPA-nak aposztrofálhatunk.

Az illatnál valahogy robbanósabb parfümösségre számítottam, de úgy látszik túlságosan el vagyunk kényeztetve míves hidegkomlózású IPA-kkal. Hidegen még egy kicsit salátás, uborkás-mód vizes a komló intenzív zöldségillata, amihez zöld citrom, lime és a maláta enyhén mézes aromája zárkózik föl. Melegedve erősödik a mézesség és a Cascade-Centennial megszokott, enyhén muskotályos, szőlőtörkölyös, gyantás illatai is megjelennek, de továbbra is mintha csap alatt szagolgatnánk az érett trópusi gyümölcsöket, egy kicsit távolba vész az illat. A mézszín sör és a tojásfehér hab nagykönyvben írott mód emelkedik és tart, és a buborékok is kellemesen aprók. Ezek után könnyedebb Session-ízeket várna az ember, de a Hop Harvest inkább itt domborít. A komló nem az alfasavval, hanem a gyantás olajossággal és kellemesen zsibbasztó szedatív attakkal mutatkozik meg. 1-2 pohár után nyugodtan felkereshetjük kedvenc fogorvosunkat és megspórolhatunk egy érzéstelenítő injekciót. Azért melegedve szép lassan kúszik a garat felé a grapefruitos keserű, ám ismét van egy kis hiányérzetünk az intenzitással kapcsolatban.

A Hop Harvest egy nagyszerű sör, ám a különleges élményt nem a mindent elsöprő illat és ízkavalkád, hanem a nyers frissesség - akár egy kertből frissen tépett zöldfűszer, vagy natúr zöldség - és a komló zsibbasztó intenzitása okozza. Az viszont hasonlóan egy korábbi To Ol DIPA-hoz, nagyon varázsossá teszi az élményt, jövőre meg megvan a referencia, hogy min kell reszelgetni a tökéletesítéshez.

A friss "zöld", fűszeres ízekhez meg bármilyen fehér húsú enyhén fűszeres halétel, pikánsabb szárnyas, vagy egy nem túl csípős thai leves thai leves kiválóan passzolhat.